Én, a bot

Orbán Viktor két hónapot üldögélt egy íróasztalnál arra várva, hogy kap pézet, amit majd jól elosztogathat nagyúri kegyből zsoldosai meg seggnyalói között. Zsoldos és seggnyaló között, a látszat ellenére van egy árnyalatnyi különbség. Nem igazán lényeges különbség, mégis létező. De az egész politikai hercehurca minden mocskával, szégyenével, gyalázatával ugyanakkor végeredményben erről szól: pénz.

Van, aki munkával igyekszik pénzt keresni, van, aki kereskedik érte, olcsón vesz, drágán ad, sőt a múltkor olyan emberről olvastam, akit úgy jellemzett az író, egy vállalkozást igazgat, rendkívül lelkiismeretes, és rendkívül unalmas, fantáziátlan, pipogya fráter. Papucs. Érdekes összetétel. Természetesen nem Magyarországról van szó, ott az ilyen emberek nem képesek vállalatot igazgatni, mert fel sem fogják, hogy le kéne szopni a járási kiskirályt, anélkül egy percig sem működik az országban üzlet, mert valaki észreveszi a hasznot, meglátja az újonnan lízingelt ótót, és máris lecsap, a járási kiskirályt leszopva megszerzi a bizniszt. Így megy ez a szopógépek országában - színtiszta feudalizmus.

Orbánnak 2010-ben pottyant ölébe Magyarország, és úgy számolt, ha ezúttal meg is tudja tartani, akkor meglesz a lóvé, meglesz a hatalom, ő lesz a legnagyobb járási kiskirály most és mindörökké, ámen. Úgy számolt, ha egy év alatt legalább 365 törvényt hoznak, akkor abból úgy sem lehet visszavonatni csak mondjuk harmincat, azzal meg nem történik még semmi baj, hiszen bármikor hoznak helyettük öt olyat, ami bőven, faszán pótolja őket. Átírjuk tehát a törvényeket arra, hogy Orbán Viktor a járási Bituman és minden megoldva. A tervet nagyszerűen felül is teljesítették a fizetett szopógépek, 2010-ben csináltak vagy 370 törvényt a szorgos kis csicskák.

Orbán Viktor nagyon okosnak tartja magát. Ez sok futballistával meg más artistával is így van, hiszen valóban okos emberrel egész életükben nem beszélnek, vagy ha mégis, úgysem értik, mit mondanak, tehát, hogy valaki okos, azt kizárólag azáltal képesek lemérni, hogy mások okosnak tartják-e őket a kocsmában. Ehhez viszont szikrányit sem kell okosnak lenni, boltban meg lehet venni, elég, ha megfelelően nagy összeg van a címkén, ügyel az imágóra és jól szopik az ember. Ez a nagymenő okosság titka. (Tessék odafigyelni az édes anyanyelvre, mert mindig többet elmond, mint amennyit az emberek mernek!) Teljesen érthető tehát, ha a doktori cím az ilyenek számára egyet jelent azzal, hogy valaki okos, és a betöltött pozíció azzal, hogy alkalmas is rá, viszont teljesen egyre megy, ki, hogyan jutott hozzá. Azzal lehet dicsekedni, hogy mennyiért. Magyarországon talán még soha nem fordult elő olyan, hogy alkalmas ember állt volna alkalmas helyen, hiszen az ilyen azonnal megmutatná a többiek teljes, zsibbasztó alkalmatlanságát, tehát teljességgel rendszeridegen, sőt rendszerellenes(!) lenne.

Talán mindenkinek beugrik a kép, amikor mondjuk új útlevelet szeretne kiváltani, és ott áll az okmányirodában vérverejtékkel megszerzett okmányokkal, igazolásokkal, bélyegekkel egy kocsonyásan ostoba ötven körüli banya előtt - szigorúan munkaidőben, mert olyankor mindenki ráér -, aki verejtékezve próbál eligazodni egy öt éve használt programon, ami minden egyes alakalommal újabb kihívás elé állítja őt. A banya bosszús. Talán sokaknak beugrik az olcsó illatszerrekkel keveredő savanykás kövéremberszag is. Mindenki tudja, hogy ilyenkor tilos mosolyogni, mély együttérzést kell mímelni, különben több óráig, rosszabb esetben hétig is eltart az ügy elintézése, ami egyébként nem ügy, és kevesebb mint tizenhat leütés, négy x, meg egy enter - ez az, amit öt év alat nem sikerült elsajátítania a néninek.

Orbán most két évig még azt is beleírhatja a magyar alkotmányba, hogy Brüsszelnek a jó kurva anyját, ahogy most, amikor föltápászkodott az asztaltól nagyon is szívesen beleírta volna. Gyorsan hívta is az üzenetrögzítőjét, és feldiktálta: Alkotmányba beleírni: Brüsszelnek a kurva anyját!

Mert Brüsszel nem törvényeket szeretett volna visszavonatni vele, hanem azt szerette volna elérni, hogy Viktor betartsa a demokrácia alapszabályait, és ne térítsen el egy az Unióhoz tartozó országot, mint valami Monacóban bérelt Ferrarival villogó etióp kalózvezér, ezért aztán fogták magukat a köcsögök, és elzárták a pénzcsapokat. Ez nem volt benne a zseniális tervben. Viktor kiakadt, és olyan hisztibe kezdett, ami a focipályán megszokott, és amivel azonnal címlapra is került.

Viktor szorosabbra húzta magán a télikabátot és elment beszédet mondani. Az is valami. Hergelte egy kicsit a népet, ahhoz nagyon értett. És tolta a mesét: "A nagy március óta még soha nem voltunk ilyen közel a szabadsághoz" - jelentette ki március 15-ei ünnepi beszédében a budapesti Kossuth téren. A meséjéből már annyi sem volt igaz, mint egykoron. Valamikor legalább arra lehetett következtetni a szavakból, miről beszél, mik a szándékai, mik a parái, milyen problémák foglalkoztatják, mert azokat vetítette ki másokra, azokat mondta el ellenkező előjellel. Ma már csak valami estimese elmosódott formái, Walt Disney napjainkra megfakult színei derengnek föl, amikor Viktorka beszél. Nincsen már összefüggés semmivel. Köpött a maci.

A szóvivő aztán gyorsan tagadja, hogy Viktor bármit is mondott volna. A szóvivők 24/7-ben tagadják, hogy bárki bármit is mondott volna, és bármikor bármi is történt volna. A mostani magyar kormány szóvivői ezt valami groteszk félmosollyal, üdvözült arccal teszik, amitől különösen ostoba és visszataszító lesz az ábrázatuk. Orbán egyik szóvivője síkhülye, a másik élből mindent tagad. Amolyan tagadóbot. A másik meg segghülyebot. Ám egyik sem munkanélküli, ugye. Sőt..

Mellesleg nem magától szédült ám Orbán ölébe az ország, durva hiba lenne ilyesmit feltételezni, hiszen mindig, mindennek meg van az oka: megitatta, kivéreztette, éveken át mérgezte hazánkat ez a fickó meg a sleppje. Ez volt az egyetlen stratégiája, lévén mélytermetű, gyáva, hazug ember. Tudta, ha nem gyengíti le, soha nem kerül hatalomra, és ez egy roppant lényeges pont: erős, önálló, művelt, szabad országban, közösségben Orbán Viktorok közelébe nem kerülnek a hatalomnak.

Éppen erről szól most a pénzcsapok elzárása: némileg műveltebb, erősebb, önálló országok adófizetőit lehetetlenség meggyőzni arról, hogy egy ilyen zsebdiktátor vállalkozását finanszírozzák. Ez egyszerűen nem megy. Orbán állításával szemben, Nyugaton nem félreértették a magyar helyzetet, hanem kielemezték, és valóban megértették, miről van szó. Éppen ezért sipákol most Viktor, ezt szerette volna elkerülni, ezért ismételgeti, hogy őt mennyire félreértették - mert pont az ellenkezője igaz.

Van egy réteg Magyarországon, ami naponta arról cikkezik, milyen vérciki a mostani ellenzék, de cikkeiben odáig nem képes eljutni, hogy ez milyen katasztrofális az ország jövője szempontjából, de még odáig sem, hogy az okozott károkat felmérje. Ezeknek a figuráknak a munkássága - azért nevezem munkásságnak, mert pénzt kapnak érte, nem azért, mert bármi értéket tulajdonítanék neki -, szinte pontról pontra megegyezik a Kádárék alatti újságíróknak nevezett rendszerhű és rendszerfüggő aktivisták munkálkodásával, stílusával, gondolkodásával. Tudtak ám azok is parancsra kritizálni, okosakat mondani! Manapság már parancs sem kell, írják maguktól, annyira ki vannak éhezve, hogy öt forinttért, egy kisadag hasábburgonyáért, fél pohár kóláért bármit megírnak, miközben önérzettel fikázzák a másikat, aki mástól kapja az ötforintját. És ez nem vicc, nem fikció, hanem így van, itt tart ma Magyarország, ennyire a mélyben, és senki ne képzelje, hogy ennek nincs ára, és nem kell érte megfizetni. Beismerik, vagy sem, meg kell fizetni az utolsó fillérig, és meg is fogja az ország fizetni.

A napi sajtó átolvasása soha nem ment ilyen gyorsan, mint mostanában. Tegnap öt perc harminckét másodperc alatt végeztem a HVG-vel, az [origo]-val, a Hírszerzővel, az Index-el és blogjaival, a Hír24-el és a Népszabival. Ezek után nagyjából nyolc percet töltöttem a Fácsén, de mivel ott is csak az alapzörej volt, így egy Asimov-könyvet kezdtem javítgatni. Pedig Asimov elég gyatra író volt, néha vert a veríték, mennyire sablonos, kényszeredett és merev, mint a keményített gallér. Meg béna is. Miért kellett például ragaszkodni ahhoz hogy a robotok fotocellával néznek? Mi értelme volt ennek? Néznek a szemükkel, aszt passz, néznek a radarjaikkal, slussz, néznek a hőérzékelőikkel, kész. Minek kell leírni olyan hülyeséget, hogy a mérnökök még nem fejlesztettek ki sötétben is látó robotokat. Sokkal nehezebb megfelelő méretű és hatékonyságú robotszemet kifejleszteni, mint hő- és radarkép alapján tájékozódó robotot. Asimov robotjai primkó paralelepipedonok az egyik kiterjedésükben, míg a másikban arról a szociális vakságról mesélnek, ami Asimov sajátja volt: humán paralelepipedon.

Na de mindegy, van Gibsonom is, majd ő küld egy kis emberséget, Asimovot lehet olvasni az ötvenes-hatvanas évek hangulatáért is.

A napi magyar sajtó helyzete elég szomorú, ugyanis rávilágít arra, hogy nem csak Orbánék ontották a mérget két évtizeden át, hanem az mszmp dettó, mindenki más dettó, alapjaiban mérgezett volt a lét Magyarországon az elmúlt húsz évben. Ki kellett volna szellőztetni, amíg volt rá lehetőség, és hogy ez nem történt meg az éppen a maszop felelőssége. Beza, elvtelen elvtársak, a tiétek. Könnyű most az eredményre mutogatni, de már nem segít semmit, mert omlik az egész hazug tákolmány - rájuk és mindenki másra, aki ott van alatta. Természetesen a gyerekek szívják ebből a legtöbbet, akiknek lehetőségük sincs elfutni a leomló épület alól, akik oda születnek be a düledező, dohos putriba, ott cseperednek, és nagyon sokáig azt hiszik, ez a világ. A matula félig eredmény, félig áldozat, félig tünet volt, ami napjainkra beépült a létbe, ahogy a drótkötél belenő egy idő után a fa törzsébe, és ott rozsdál tovább. Kaptunk egy rendkívül egészségtelen, mézgásodó, tetves, visszataszító fát, aminek alig van levele, két száraz ágra jut egy egészséges, rozsdás, bűzlő szemétdombon, kidobott autógumikon, freont eregető hűtőszekrényeken nőtt húsz évig, olyan gyenge, hogy karó, betonoszlop nélkül kidőlne. Erről beszélünk, kedves barátaim, hölgyeim és uraim. Nem Széchenyiről, hanem erről. Amikor egy mai vezető Széchenyi nevét a szájára veszi, én szívem szerint rávernék egy olyat, hogy vért köp minden egyes mássalhangzó után.

Ahogy Orbán most hergeli a tömeget, úgy hergelte mindig is. Ahogy most szájkaratéjozik, úgy szájkaratéjozott mindig is. Csak most már egy fikarcnyi értelme sincs annak, amit beszél. Összefüggéstelen, takonytól maszatos lázbeszéddé silányult a szöveg. És ezúttal nem fog bejönni neki, eléggé úgy néz ki, kispadra vagy öltözőbe küldik. Most már szerte Európában ismerik, és arra a mondatára, miszerint "Nem leszünk gyarmat", egyetlen torokból hangzik fel a válasz: lehet húzni akkor a picsába! Elég volt az ugatásból, színészkedésből, bohóckodásból, hazudozásból lehet eltakarodni, nem kell tovább ragozni ezt a dolgot, ez senkit nem érdekel. Pénz nincsen. Csapatjáték van, pénz van. Szólózás van, öltöző van. Viszlát! Huss-huss! Szevasz!

Ahogy már mondtam, többen, nagyon figyelmesen követik, kap-e pénzt az adójukból ez a végtelenül pofátlan, közönséges Paprika Jancsi, aki a pályán eddig nem sokat mutatott, de a játékot azt folyamatosan tördeli/tördelné. Nem nagyon hiszem, hogy fog kapni, mert a egyrészt Dél-Európa miatt már így is feszült a helyzet, másrészt játékot kéne produkálnia, amire viszont képtelen, és most olyan államok polgárai és adófizetői figyelik feszülten, amik elég jól meglennének EU nélkül, gyakorlatilag ők finanszírozzák az EU-t. Befizető államok polgárai. Nem igazán érdemes kioktatni őket, ők jól játszanak, és egyáltalán nem tetszik nekik, ha valami ócska bohóc cirkuszi poronddá silányítaná a játékteret, és azzal próbál zsarolni, hogy ez így is marad. Nem fog így maradni. Meg kellett volna tanulni inkább játszani. Sőt azon kéne kurvára dolgozni, hogy Magyarországon legyen, aki tud játszani, és az új oktatási törvény éppen ez ellen hat. A hozott háromszázhatvanakárhány törvény szinte kivétel nélkül ez ellen hat! A kibaszott új alkotmány ez ellen hat. Orbán Viktor ez ellen hat. Az a terv, hogy miközben ti fociztok, sprinteltek, passzoltok, tartjátok a taktikát, bedobjátok magatokat, csináljátok a gólokat, mi majd elbohóckodunk a pályán, nem fog működni. Lehet takarodni az öltözőbe!
Visszlát!