"öt perc alatt megcsinálom a számítógépen" - nyilatkozta Kerényi Imre a VISSZAKÉZBŐL! c. kiállítás egyik képéről. Hát nem. Éppen az idézett mondatból látszik, nem is tudja, miről beszél. Ezek tipikusan annak a mindent tudó, nagyképű embernek a szavai, aki még a mai napig faxon, vagy szkennelve, képként küld át szöveget (a titkárnője - mert az sem ért semmihez). Ez a pesti taxis hiéna hangja, amikor hőbörög, mert nem hagytad magad átbaszni. A hentesé, aki morogva piszkálja ki a párizsivégeket a tizenöt dekádból. Lefogadom, Kerényi azt sem vágja, mi ezzel a gond. Öt perc alatt kikapcsolni nem tud egy számítógépet, nemhogy képet csinálni vele. Ő csak látott már olyat, hogy valaki képet csinált számítógéppel. A "technikus" csinált képet számítógéppel, ő meg ott instruált mögötte, és most azt gondolja, ő csinálta a képet. Öt perc alatt. Kerényi elvtárs, a szóban forgó képet senki nem csinálja meg öt perc alatt számítógépen. Bocs. Te meg aztán főleg nem. Bocs.
Az jutott eszembe, milyen hihetetlenül gazdag ország lehetne Magyarország, ha képes lenne megszabadulni a vérszívóktól, a sehonnaiaktól, ha nem kéne az összeset eltartania, mint ma, mint tegnap, mint ezer éve. Ha egyszer nem a tehetségesek mennének el.. Mesésen gazdag ország lenne.
Rettenetesen unalmasak már ezek a most éppen Kerényi által bemutatott naftalinszagú pózok. Olyan durván öregemberszaguk van, hogy felfordul tőle a gyomor. Már 1987-ben is rettenetesen unalmasak voltak. Már 1987-ben is ettől az áporodott dohszagtól bűzlött az ország, és azóta sem sikerült kiszellőztetni. Pinceszag. Kriptaszag. Legyen akármi: büdös.
Éppen nem Kerényitől meg a Tarlóstól kell megkérdezni, mi művészet meg mi nem, mert bár mindkettő szívesen oktatja, egyiknek sincs halvány gőze sem a dologról. Semmi. Két sértődött kisiskolás a kifestőkönyvével. Biztos vagyok benne, hogy a kis Tarlóst megbuktatta a rajztanára, akibe halálosan szerelmes volt, onnan benne a bosszúvágy. Tarlós Pistike lehet az egyetlen ember Magyarországon, aki megbukott rajzból. Tessenek utána nézni, biztos vagyok benne, igazam lesz.
Aszondja a Kerényi: "beemelem az általam rendelt festmények közé" - Jaj, az isten szerelmére, ne tedd! Annyira kínos, amikor valaki nem veszi észre, hogy kínos, és még rátesz egy lapáttal. Biztos vagyok benne, hogy öngyilkosságot követne el az a művész, akit te "beemelnél". Belerokkanna. Éppen erről szólnak az (ellen)képek, hogy manapság igenis létezik még olyan, hogy művészet, bár az általad rendelt képek között, kedves Imre, nincsen szóra érdemes alkotás. Egy kifestőkönyvet rendeltél, haver. Persze, ez magánvélemény, de amiből te rendeltél, kedves Műész úr, az meg közpénz. Közpénzből rendeltél egy kifestőt a műkedvelő haverjaid számára, hogy meg legyen öregítve Magyarországnak ez a hosszú ideje legnyomorultabb időszaka, amikor a haverjaitok hatalomra jutottak, ez pedig akárhogyan is nézem, nem szép dolog. Szaga van. Bűzlik. Eldurrantottad magad, kedves Imre, szag van, gáz.
A Stadler úr legalább a saját pénzéből csináltatta, amit csináltatott (oké, adót csalt, meg minden, de most ül érte - valamit valamiért), te viszont másokéból csináltattad, és még csak nem is szégyelled magad. Pedig szégyellhetnéd. Ha ember lennél, szégyellnéd.
Ám attól tartok, ennél sokkal rosszabb, hogy csak reménykedhetsz benne, feledésbe merül a stiklid, nem tapad a nevedhez, mert bizony megvan rá az esély, hogy évtizedek múltán is sikítva röhög mindenki, amikor szóba kerül amit tettél. Fogalom leszel. Tudod, ahogy a szocreálon szokás manapság szórakozni. Imre, azt hiszem, megcsináltad. Nem gratulálok, picit sajnállak, Kossuth-díjas Kiszeltünci lettél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése