Én, a bot

Orbán Viktor két hónapot üldögélt egy íróasztalnál arra várva, hogy kap pézet, amit majd jól elosztogathat nagyúri kegyből zsoldosai meg seggnyalói között. Zsoldos és seggnyaló között, a látszat ellenére van egy árnyalatnyi különbség. Nem igazán lényeges különbség, mégis létező. De az egész politikai hercehurca minden mocskával, szégyenével, gyalázatával ugyanakkor végeredményben erről szól: pénz.

Van, aki munkával igyekszik pénzt keresni, van, aki kereskedik érte, olcsón vesz, drágán ad, sőt a múltkor olyan emberről olvastam, akit úgy jellemzett az író, egy vállalkozást igazgat, rendkívül lelkiismeretes, és rendkívül unalmas, fantáziátlan, pipogya fráter. Papucs. Érdekes összetétel. Természetesen nem Magyarországról van szó, ott az ilyen emberek nem képesek vállalatot igazgatni, mert fel sem fogják, hogy le kéne szopni a járási kiskirályt, anélkül egy percig sem működik az országban üzlet, mert valaki észreveszi a hasznot, meglátja az újonnan lízingelt ótót, és máris lecsap, a járási kiskirályt leszopva megszerzi a bizniszt. Így megy ez a szopógépek országában - színtiszta feudalizmus.

Orbánnak 2010-ben pottyant ölébe Magyarország, és úgy számolt, ha ezúttal meg is tudja tartani, akkor meglesz a lóvé, meglesz a hatalom, ő lesz a legnagyobb járási kiskirály most és mindörökké, ámen. Úgy számolt, ha egy év alatt legalább 365 törvényt hoznak, akkor abból úgy sem lehet visszavonatni csak mondjuk harmincat, azzal meg nem történik még semmi baj, hiszen bármikor hoznak helyettük öt olyat, ami bőven, faszán pótolja őket. Átírjuk tehát a törvényeket arra, hogy Orbán Viktor a járási Bituman és minden megoldva. A tervet nagyszerűen felül is teljesítették a fizetett szopógépek, 2010-ben csináltak vagy 370 törvényt a szorgos kis csicskák.

Orbán Viktor nagyon okosnak tartja magát. Ez sok futballistával meg más artistával is így van, hiszen valóban okos emberrel egész életükben nem beszélnek, vagy ha mégis, úgysem értik, mit mondanak, tehát, hogy valaki okos, azt kizárólag azáltal képesek lemérni, hogy mások okosnak tartják-e őket a kocsmában. Ehhez viszont szikrányit sem kell okosnak lenni, boltban meg lehet venni, elég, ha megfelelően nagy összeg van a címkén, ügyel az imágóra és jól szopik az ember. Ez a nagymenő okosság titka. (Tessék odafigyelni az édes anyanyelvre, mert mindig többet elmond, mint amennyit az emberek mernek!) Teljesen érthető tehát, ha a doktori cím az ilyenek számára egyet jelent azzal, hogy valaki okos, és a betöltött pozíció azzal, hogy alkalmas is rá, viszont teljesen egyre megy, ki, hogyan jutott hozzá. Azzal lehet dicsekedni, hogy mennyiért. Magyarországon talán még soha nem fordult elő olyan, hogy alkalmas ember állt volna alkalmas helyen, hiszen az ilyen azonnal megmutatná a többiek teljes, zsibbasztó alkalmatlanságát, tehát teljességgel rendszeridegen, sőt rendszerellenes(!) lenne.