A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kurt_vonnegut. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kurt_vonnegut. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 8.

Beszarás (jobbik dizájn)

A múltkoriban még arról elmélkedtem, ki lehet Dúró Dorci sztájlisztja, de a fenti képet elnézve azt hiszem, a jobbiknak egységes sztájlisztja van: egy Hajdúhadházi szobafestő-mázoló-hobbikertész.. De most télleg, kiskertészkesztyűben taperálni a Szent Korona papírmasé másolatát - van ennél lejjebb? Létezik igénytelenebb megoldás? Hát benn vannak a parlamentben, miért nem kértek egy tisztességes cérnakesztyűt valamelyik huszárszerkós díszletkertitörpétől? Olyan bonyolult lett volna? Mert ez meg így most kurva ciki.

2010. május 15.

Déjà vu

"Bevezetés

Ez az egyetlen történetem, amelynek tisztában vagyok a mondanivalójával. Nem mintha valami csodálatos mondanivaló volna, egyszerűen csak tisztában vagyok vele: azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.
A náci üzelmeket illetően csak csekély személyes tapasztalatra tettem szert. A harmincas évek elején a szülővárosomban, Indianapolisban akadt néhány hazai termésű, hitvány, ám energikus amerikai fasiszta, és emlékszem, hogy valaki odacsúsztatta nekem a Sion véneinek jegyzőkönyvei-t, mely, úgymond, a zsidók titkos világhódító terveit tartalmazta. És emlékszem, hogy jókat nevettünk a nagynénémen is, aki egy német némethez ment feleségül, s akinek Indianapolisból kellett írásos igazolást kérnie arról, hogy nincs benne zsidó vér. Az indianapolisi polgármester a középiskolából és a tánciskolából ismerte a nagynénémet, úgyhogy jót mulatott, amikor szalagokkal és hivatalos pecsétekkel rakta tele a németek kérte dokumentumokat, amitől úgy festettek, mint a tizennyolcadik századi békeszerződések.