*
Nos éppen erről van szó: újrahúztam/zom a gépem, és ami nem került ki ide, meg a Stirlitzre, az most már nincsen többé.. Ügyes. Mindig ez van. Valami mindig eltűnik. Nálam eltűnik, a magyar sajtóban meg "kiderül". Megint kiderült, h Kertész Imre nem is azt mondta. Most persze mindenki sunyít és mutogat, mert ők csak átvették, de azt senki nem árulja el, valójában mi is volt abban a Die Welt cikkben. Érdekes az is, h a viszonylag visszafogott blogbejegyzés viszonylag hamar lekerült a viszonylag címlapról, a nyegle baszkódás meg szépen kitartot.. legalább is míg Kertész be nem szólt, h hazudni azért több, mint nem szép, na akkor lekapkodták gyorsba, és írtak egy olyat mindjárt azonnal, h nem is mi voltunk ám.. Ez volt a bocsánatkérdés. Éppen, mint a múltkor, amikor a hülyeügyvéd eset neki a kisbloggernek, a bértakony vette rá magát a kisemberre. Vót ám bocsánatkérés ám akkor is nagyon. Szily személyesen írta, elolvastam vagy nyolcszor, hgy megtaláljam benne a bocsánatkérést, de nem volt ott. Csak tudnám, minek olvasok én ilyeneket? Megmondjam? Éppen az SP3 települ már vagy egy órája, gondoltam olvasgatok közben valami könnyedet. Megint ez lett belőle. Néha kétségeim vannak, létezik-e egyáltalán magyar nyelven könnyed, olvasható szöveg, ami hatvan évnél fiatalabb. Mert hulladék az van: kutyaszar és szemét, eldobált pillepalackok nem csak az utcán, a közlekedésben, de szóban is..
Magáról a dologról egyébként bővebben ITT. Később majd még lehet, h frissíjek, bár felment az SP3, szóval, lehet, leszarom: semmin nem változtat a nagy szájtépés, a dzsuva marad, Ázsia marad, az index is marad matula - tán kódolva vagyon..
