Na, már a "nincsenek az oroszok a speizba'.blog-ba" is sikerült belepofáznom, ahol aztán egykettőre le is zavarosoztak, pedig én esküszöm értem.. mindkettőt értem, amit én, meg amit ők. Mindkettőt. Szerintem ők is :D. Ez van, nem vagyunk egyformák. Nekem a GazpromGazet(Kommerszant)-ből átfordított cikkek, meg az a pudingolás tűnik payolás-munkás lepedőakrobatikának, amiben már kétezer-kilenc áprilisában kikiáltják, hogy nem lett a Gyurcsány Feri a Déli-Áramlat magyarországi projektigazgató-tulajdonosa, látjátok?!, pedig már nem is kormányfő, látjátok?!, Putyin sem elnök többé, ugye?! És a Draskovics, hogy lemondott, meg a Szilvásy! Még a Szilva felesége is lemondott!! (volt honnan..) Hát hülyeség az összes kényszeres, gyanakvós összeesküvés elmélet, nincsen Schröder-szindróma, vagy gazprom-betegség, soha nem volt. Fölösleges ilyesmiről beszélni. Teljesen mindegy, ki a MOL tulajdonosa. Sőt kifejezetten hasznos lenne, ha a Gazprom lenne az, mert a Gazprom jó, nagylelkű s bőkezű barát. Meg. Nekik nyilván az én "akadékoskodásom" tűnik zavarosnak, fölöslegesnek, kukacoskodónak, sőt még talán payolának is, mert ugyan, kinek van már saját, önálló véleménye ezen a világon? Kinek nem fizetnek a véleményéért? Mit számít a véleménye annak, akinek nem fizetnek érte? Látod, nem tudsz te semmit, csak a pofádat jártatod.
Na ja..
De még nem is ez itt a lényeg, hanem, hogy honnan, miből lett az egész. Rögtön rá is térek, miután elmeséltem milyen különös kaland az oroszorszag.blog-ot és annak kommentjeit olvasni. Nos, elég hamar világossá lesz, hogy akik a blogot olvassák azok jobb emberek. Jobbak, mint.. jobbak, mint akik nem olvassák. És sokkal jobbak, mint akik nem úgy olvassák, mint ahogy ők, mert őket a megfelelő helyeken olvassák. Ők. Ezt is ott olvastam. Ez azért önérzet.. Én meg törhetem itt a fejem, vajon merre is lehetnek azok a megfelelő helyek? Bárisnyák üldögélnek a folyosóvégeken, vagy mogorva bőrkabátos arcok, akikkel nyilvánvalóan nem érdemes viccelni, mert minden zsebükben csavarhúzók és drótok lapulnak és az ilyesmi árt a humorérzéknek. Az Észtekkel sem vicceltek, amikor nem tudtak megfelelően viselkedni. A grúzok is kaptak a pofájukra rendesen. Viselkedni kell.
De váltsunk hirtelen témát. Valahol talán érthető is, hogy a régi gyanú, miszerint nem a speizban vannak a ruszkik, hanem máshol, igazolódik: kijöttek már a spájzból, ott ülnek a konyhában fekete bőrkabátban szőkén, napszeművegben, mogorván. Soha nem voltak a speizban. Egyszerűen a maguk hatékony (kissé tán falánk) módján lebontották az épületet a húsok körül, és elvitték emlékbe, amit találtak. A konyhámban ülnek. Az egyik valamit forral a gázon, a másik most jön ki a hálószobámból. Ennek kicsit vöröslik a szeme a reggelire felhajtott sztogrammtól, mert már messzi a reggel, jöhetne a másik meg a harmadik SztG, de lent vannak a palackok a kocsiban, a hivatalba soha nem hozza fel. Arcán sértettség. Sok baj van velem. A hivatal ebben a pillanatban nyilván az én konyhám. Nyugaton állítólag lenézik őket, s erre ők kőkemény, szlávos mogorvasággal válaszolnak akkor is, ha senki nem nézte le őket, egyszerűen csak elfeledkezett róluk, hogy ilyenek léteznek, és hogy Oroszország-anyácskát meg kéne könnyezni. De milyen ismerős ez a hozzáállás.. Rohadtul az. Rohadtul.. ázsiai. Szóval a Nyugat ledér és lusta, és komolytalan. Dekadens meg műveletlen. Tanulatlan.. de legfőképp fegyelmezetlen.
Érdekes hellyé nőtte ki magát az oroszorszag.blog.hu, ami jó is, meg nem is, mindenesetre megérdemel néhány szót, azt hiszem. Ruszkis lett - csak éppen magyarul, és ez valahogy olyan nagyon kettős. Idegen és ismerős egyszerre. Bár, ha megnézzük a többi magyar nyelvű blogot, hát el kell ismerni, nem a szokásos maónika-szintű ostobaság, hanem valami más. Nem, cseppet sem spontán, attól nem kell félni, de nem állítom, hogy emiatt túlzottan sokáig tartóztatnám Válógyát a konyhámban, és azt sem gondolom, hogy magamat sokáig tartóztatnám egy ukrán vendéglőben, ahol a tolmácsnak szalvettát tálalnak (micsoda finom gesztusok: Feri nem fog ukrán sorsra jutni, Feri mer enni az ételből, amit Vlagyimir kínál, Feri nem fog tolmács sorsra jutni, Ferinek lesz a tányérján étel is - milyen cizellált valóban..) és Válógya széles, baráti gesztusokkal kifejti, minden rendben van már, fátylat a múltra, barátságunk örök és bonthatatlan, és neki nagy tervei vannak. Ehhez egy másik ember kell, nem olyan, mint én, ez egy másik típus. Erre a típusra viszont nem bíznám a bicajomat sem, pedig egy eurós ócskaságról van szó, de ugye kinek van kedve gyalog menni haza, ha egyszer bicajjal jött? Azt gondolom, erre az emberre érdemes odafigyelni, ha valaki bicajjal akar hazamenni. Meg azokra is, akik azt mondják, ugyan kérem, nincsen ezzel a fickóval semmi baj, már megváltozott, nem olyan, mint régen, már nem lopik, nem hazudik már reggel, éjjel, meg este. Fátylat a múltra.. Mi mást mondhatnának? Ezt kell mondaniuk. Ilyen a dolgok dinamikája. Mond utánam: az ötödik menetben padlót fogok. Legközelebb már csak egy telefon van: harmadik, második, stb. Nincs megállás. Ha jobban belegondolunk, alig lett kész a Grúzián átvezető gázvezeték, ami megkerülte Oroszországot, szétlőtték. Nem sokat szaroztak, soha nem szaroztak sokat. Ukrajna sokat akar fogni az orosz gázon, rakoncátlankodik - szétverték, méghozzá belülről. Mindenkit elkaptak, aki akadékoskodott. Hatalmas pénzekről van szó, irdatlan összegekről. Grúziába katonákat küldtek, máshol a hidegháborús erőket mozgósítják, nem bukott le mindenki az Stasi bukásával, és miből áll újakat képezni? Csupán ennyi történt.
Megemlítettem, h Vologya kemény, nagy hagyományú iskolákban magolta a módszereket (persze unalmas lehet mindig azt hallgatni, h a főnök lopós, meg hazudós, meg KGB suliban szerezte a műveltségét, én megértem). "De legalább járt iskolába" - hangzott a válasz az oroszorszag.blog.hu-n. Ez így van, KGB iskolába járt, talán még azt is megmondod, melyik emeleten, melyik folyosón van kint az osztálytablója, milyen színű ott az olajlábazat..
Békesség.
