2010. február 27.

Van-e kínosabb, mint amikor a kínosról írunk kínosat?

Bla-bla-bla, megint egy filmizé, reklám. Ebből tudni, jön a hétvége. Sas Tamásról a magyar mozi Szalacsijáról rukkol elő... ööö... Gőzsi Kati olyan ínyencségekkel, mint, h sablonos, ócska, meg szar. A címben azt mondja: "bátran ciki". Ez később elpusztíthatatlanul bátorra változik. Pedig csak arcátlan proletár - módon lopik. Ez is. Állami támogatást nevezetesen. Ez is. Ki nem?
Azt mondja a Kati, h 500 milliót vertek el egy hónap alatt, amiből harminc állami támogatás volt. Sas Tamás keresett ezen a produkción... mennyit is? Mennyit tud szakítani egy ilyenen? Ötmilliót? Tízet? A 30 millának legalább a felét úgyis vissza kell pengeti a Hilleréknek (nekik is élni kell valamiből), ezt mindenki tudja, a producernek is kell osztani... mondjuk azt, hét és felet visz Tomika (bár van egy gyanúm, h tizenkettő-tizenöt körül). Hét és félért nem bánja, ha Szalacsi. Ő ebben jó. Van, aki félig elrothadt lábát mutogatja az aluljáróban, van, aki Anettka vagy Havas néven lehengerlő ostobaságát a bulvárban, van aki nyilvánosan szopik, akármit, és itt van nektek Sas Tamás, aki meg ezt nyomja. Ennyi pénzért nem zavarja, ha a neve egyet jelent ezzel. Miért a hetihetesben zavar bárkit is bármi? Lemegy az adás tolják a gázsit, aszt kész. Élni kell. Pontosan tudja, h senki nem nézi a filmjeit, a moziból való kijövetel után húsz perccel senki nem emlékszik rá, mit nézett. A címére sem.

És itt van nekünk Gőzsi Kati, aki meg erről ír cikket. Zsák a foltját..
(És ti mertek még az öreg Stadleren nevetni? Nézzetek egyszer tükörbe..)

2010. február 26.

This is P1NK

Volt ez már itt? Nem emlékszem. Ez már minden bizonnyal a dementia.. Utubit böngésztem, furcsa gondolatok jutottak az eszembe: felnőtt az MTV-nemzedék, annyira felnőtt, h be is zárják az MTV-t - pontosabban átnevezik, meg átszerkesztik. És jön a köv. nemzedék. Minek fogjuk nevezni? X-Box nemzedéknek?

2010. február 24.

A legjobb index cikk ever

NoScript

Vicces. Az elmúlt időszakban volt ugyan néhány írás az indexen, ami majdnem elérte az ingerküszöbömet, ám végül is, némi tétovázás után, zokszó nélkül enyészett a penészes feledésbe mind. A szily valami bejegyzése a kommentelő hivatásosról (vagy mi volt) kint száradt a címlapon vagy két napig. Gondolom kötelező olvasmány lett volna, meg a másik is, amire már egyáltalán nem emléxem. Marad ez itt fönt, ez megragadt. Ezt a letisztult üzenetet mostanában oly sokszor látom, hogy ez rögzül, az utóbbi hónapokban ez a kép jelenik meg nekem, ha az indexre gondolok. Kevés töprengés után úgy döntöttem, ha már felismertem a tényt, hát fel is turbózom: ha már reklám, akkor legyen Hirdetés! (a folytatásban..)

2010. február 22.

Jenkikávé sok cukorral

Bő volt ez a hétvége is. Az indexes bulvár után az [origo] produkált valami szívszorongatóan bárgyú, trendi "filmkritikát" - pontosabban fizetett előzetest, beharangozót, vagy ilyesmit, de olyat, amihez foghatót talán csak a Dívány, vagy a Női Lapozó szokott. Vagyis amitől úgy érzi magát az ember, mint aki lenyomott fél kiló zserbót, hat deci habtejszínes kávéval, amit egy kiló cukorral turbózott fel (hogy megálljon benne a kanál). Elég horror. Az origón mondjuk legalább kiírják, ki írta a cikket. Jelen esetben Onozó Róbert munkásságának eredményéről beszélek. - Ami azt illeti, eléggé meglepődtem, h hímnemű az illető, de ez végül is mellékes, miért ne írhatna férfi egy női magazinba?


"A pontos korábrázolás mellett mégis univerzális és időtálló gondolatokat tud megfogalmazni. Leginkább azt, hogy egyedül lenni szar." - Kedves Róbert! Megnyugtathatlak, nem az. A valóság az, h ez csupán egy a hollywoodi klisék és közhelyek nem túl bőséges listájáról. Csupán addig időtálló, míg minden harmadik hollywoodi filmben elismétlik, és egyedül Hollywood csökött univerzumában univerzális.

2010. február 21.

Totál Brutál

Hagyományosan rosszul összerakott cikk ez is és brutális történet. Bulvár. Az. Szemezzünk: szegény gyerek nagymamival él, pedig ugye vagy anyuval, vagy apuval.. A nagymama nem tartozik a közvetlen családhoz, jogi értelemben sem, sem semmilyen értelemben. Ő rokon. Mivel ez a történet a válás előtt kezdődik, gondolom, se anyunak, se apunak nem volt ideje a gyerekre, ezért volt állandóan a nagymamával. Nem ismeretlen helyzet, Tutajos is azért kerül Matula bácsihoz, mert anyunak, apunak nincsen rá ideje. Az ilyesmi viszont kitűnő alkalom egy  elbaszott életű embernek, akiknek saját gyerekeikre nem volt ideje, h egy kiszolgáltatott gyermeken próbálja kiélni elbaszott életének hibáiból és saját halálfélelméből termett frusztrációit és így újabb elbaszott életű nemzedékkel járuljon hozzá a világ képéhez.

Ami azt illeti, ne mondjunk nagymamát, mondjunk anyóst és már valamivel világosabb a kép.