Dögállapot

(bedöglött az időgépem)

A magyar miniszterelnök szólt. Na és? A magyar miniszterelnök azt mondta, Magyarország győzött. Tényleg? A magyar miniszterelnök azt mondta, az unió behódolt. Nem mondod! A magyar miniszterelnök levelet is írt. Igazán? A magyar miniszterelnök azt írta a levelében, a magyar antiszemitizmus központja az USA-ban van. Ezmán..! Ezt azért mondta, mert a magyar parlament elnöke, a magyar miniszterelnök spanja Romániában akart újra temetni valami nyilast¹, Szálasi cimbijét, Hitler csodálóját, akit mellesleg ennek a mostani miniszterelnöknek a kormánya bele akar írni a tantervbe. Már lehet, hogy bele is írták. Hű-ha! Tiszta szerencse, hogy ahol az én gyerekeim tanulnak, ott nem írnak bele koszlott nácikat a tantervbe! Még szép is lenne! Na, mondtak még valamit? Hát, a magyar miniszterelnök spanja azt mondta, hogy a náci nem volt náci. Azta..! És még?
- Éljen! - Kiáltották a párttagok. Ezzel talán hagyományt akartak teremteni. Ezzel talán hagyományt ébresztettek föl.²

1989-ben Magyarország mondjuk 60 évvel kullogott a fejlett világ mögött, 2008-ban talán negyvennel, most 2012-ben ismét elérte 1912-t. A magyar miniszterelnök ugyan csak 1941-be akart visszaugrani, de hát így jött össze neki, az elrugaszkodás pillanata után már nem lehet változtatni az íven, az ember kapálózhat, csapkodhat a karjaival, meg minden, de ez leginkább vicces, egyébként viszont fölösleges. Két év alatt sikerült semmivé tenni hosszú-hosszú évtizedek kínlódását, hogy a kegyetlen, megbélyegző lemaradásból  Magyarország valamit faragjon, valahogy felzárkózzék a civilizáció közelébe. Nem jött össze. Akit érdekelt, mert szerette Márai bágyadt, légyszaros, megbarnult életképeit a nap perzselte, tikkadt vidéki kisváros porlepte magányáról, az örülhet,  mert lehet ilyet írni megint. Be lehet menni a múzeumba megint. Döbrögi ott ott ül a tornácon megint, csepeg be az idő a plafonon megint. Nyitva a múzeum, ingyen a belépés, persze nem ingyen, mert az ember az életével fizet..


- Éljen, éljen! - harsogták a párttagok.

*

¹"Goebbels miniszter, ez a fiatal, ragyogó homlokú, egész lényével értelmet, zsenialitást sugárzó, rendkívüli kultúrájú, csendes szavú, mozdulataiban finom, de tetterős férfi belépik (sic!) a Hotel Elefánt kerti termébe (…) az ebédnél közelebb jutok hozzá. Nem tudom, mások mit gondolnak, de bennem az a kérdés kavarog, azt szeretném kiolvasni belőle, hogy e csodálatos koponya mögött rejtőző, egész Európát, sőt, a világot tekintő nagyvonalú koncepcióban hol van az én hazám?" (Keleti Újság, 1941. november 4.)


² "És hogyha útrakelsz / csillaggyúlás előtt / Budapestre repülj, / ne is tarts pihenőt! / Rákosi elvtársnak / szállj az ablakába, / s illendően, szépen / kocogtass be nála. / Mondd meg neki, mondd meg, / - de ne panaszlóan - / hogy betegen fekszem, / azért nem hall rólam. / Mondd meg neki, mondd meg, / így, ahogy üzenem: / hogyha felépülök, / tüstént fölkeresem / és a színe előtt / teszek hitet rája: / én leszek a leghűbb ifjú katonája."
.

Lázas beteg

Az Orbán-kormány jelenlegi politikája, nyilván nem csak a számomra, kísértetiesen idézi a Kádárék előtti magyar külpolitika tradícióit, aminek, hogy mást ne mondjak, például Trianont is köszönhetjük. Kádárék konokul elutasítottak mindent, ami a világháború előtt és alatt volt, ami nagyon is érthető, ha belegondolunk, mi volt, miben nőttek fel, mi határozta meg a fiatalságukat, ha olvasunk pár sor Ady-t vagy József Attilát, ezért követtek más vonalat: nagyjából tartották a pofájukat. Ma viszont ismét ott tartunk, hogy Magyarország magára maradt Európában, politikusainak, képviselőinek süket arcátlanságával sikerült kivívni az általános ellenszenvet. Az, hogy a lengyel és a litván jobboldal teljes mellszélességgel támogatja, ha jól megfizetik érte, talán mondanom sem kell, sokat nem jelent. Sikerült a gyorsnaszádot ismét olyan pozícióba kormányozni, ahol kitűnő céltábla, ráadásul áramlással szemben van, szóval még a helyben maradáshoz is folyamatosan félerővel kell járatni a motorokat. Ügyes. És drága.

IMF kölcsönt még Kádárék is kaptak, pedig ők a Varsói Szerződés tagjai voltak, ma viszont Magyarország egyelőre még az Európai Unió tagja, bár már két éve semmilyen szempontból nem érdemes erre. Világos, határozott üzenetre van szükség: az EU-nak diktatúra nem lehet tagja, az Unió tagországainak teljesítenie kell bizonyos feltételeket, különben.. különben majd most meglátjuk, mi lesz. Erről szólnak például a kötelezettségszegési eljárások: Magyarország bíróság előtt áll, és sorra gyűjti be az elmarasztaló ítéleteket. Előbb-utóbb meg kellett mutatni, hogy a renitensekkel szemben vannak eszközei az Uniónak, kár, hogy ehhez éppen  szülőhazám szolgáltatott készséggel indokot. Nincs mit tenni, bármennyire sajnálom, akárhányszor elmondom, akárhányszor mondja el bárki, ez a helyzet.

Nyi-ha-ha

Lovas nemzet vagyunk 2010-ben is:
"Schmitt Pál köztársasági elnök nem látta azt a javaslatot, amit hivatala nyújtott be az Alkotmány-előkészítő bizottsághoz, és amelyben számos helyesírási és fogalmi hiba volt - mondta a hivatal vezetője az MTV-ben. A köztársasági elnök szerint az "új, nemzeti gondolkodásba" belefér, hogy bocsánatot kérjen a hibáért."[origo]


Hrrrr! Hóó-he-hőőő! Netene! Nyughassá' te Pali, he! Egészen pontosan milyen hibára teccet gondolni Ló úr? Hogy nem beszél magyarul, h szégyen mint elnök, h idióta létére elvállalta az elnökséget megszégyenítve ezzel önmagát, és a magyar embereket szerte a világon, kiknek képviselőjeként szeretne tündökölni, h buta mint a segg, vagy, h úgy nyújt be javaslatot, h nem is látta?

Javasolt elnöki kitüntetések:
AranyPatkó, PlasztikGyémánttalÉkesített (PKÉ) Térgyszlag Rend, VanBőr a Pofámon Ölég (VBÜÖöö...) Pannon Puma kacagány, Satöbbi (STB), Lófasz.

Itt a piros, hol a piros?

"De hát vörösiszap-tározó Magyarországon még nem lyukadt ki soha; ennél több esőtől sem, nem volt olyan műszer, ami két nap csapadék után szirénázni kezd, hogy futás gátat erősíteni. Majd most lesz." - írja a Tóta (kiemelés s.k.). Nem lesz. A cég kell, nem a zaft. Lesznek nyilatkozatok, lesz sok melldöngetés, bukfenc és szemmeresztgetés, emlékmű, emlékfalu, miatyánk, végül elveszik és elosztják a céget maguk között. ("A MAL európai piaci részesedése 12 %, a világpiacon 4 %" - ez az, ami  kell.) Itt a piros, hol a piros? Nyolc év alatt megéhezik az ember, nincs megállás, minden kell. Nem ragozom, lejárt lemez, én már unom.

Futballokos

.. hát nehéz is ezt a helyén kezelni. Na mind1, egy doktorsmittpál-díjra ölég lesz ez is, nem? (Egyébként feltűnt valakinek, h az előbbi az első bede-cikk, amit érdemesnek tartottam linkelni? Nem vagyok ám én akkora g, akárki akármit is mond..)

Anyádnak hazudj, paraszt

Ugye, mennyire megfogadtam, h nem kommentálom többé azt, ami nem ott történik, ahol élek? Ugye, hogy megfogadtam? Emlékszem ám én is. Szép kövér betűkkel idepötyögtem: Nem kommentálom, egy kukkot nem mondok többé arra, ami engem személy szerint nem érint, vagyis nem az én dolgom. Történjen Mucsán, vagy Ugandában, ami történik, én leszarom. Most pedig magam is elképedve nézem, hogyan jönnek ki a sorok, hogy aszondja: A kurva anyádnak hazudj a szemébe, te ótvar paraszt! Ilyet írtam! A nyomdafesték nem tűrné ezt.. Ez azonban nem nyomda. Privát szféra: magánvélemény.
Ez az EszeViktor, pöttömpalkó, csak nem marad a seggén, csak nem képes magában tartani nyolc év elkeseredettségét, fogcsikorgatását csak bele kell rúgnia minden tisztességes emberbe, aki nem rá szavazott, bele kell turkálnia dolgokba, amikbe igazán nem illene, mert semmi köze hozzá. Mi mást lehet ilyenkor tenni, mint kimondani: Kabbe, öreg! Elképesztő egy figura és nem fogja vissza magát kicsit sem, ez pedig akarva-akaratlanul kihozza a fenti szavakat. Mondjak valamit? Nem is akarom benntartani. Ő gerjesztette, nyelje ő maga, ne plántálja át énrám a kínos feladatot.