A múltkor volt valami Tóta hülyeség, de mivel nem olvasok Tótát, ezért eddig nem is foglalkoztam vele, csak most jutott eszembe, hogy véletlenül beleolvastam a szintén index-közeli Terror-blogba. A szakszervezetekről nyökögött valami copy-paste bla-bla sablonhülyeséget W-Luk gyerek, simán ugrottam is át, amikor felfedeztem, h egy Tóta-féle mellékeshez van szerencsém, nempedig komoly cikkhez (talán zuhant a w-blog olvasottsága, aztán gyorsan ki kellett találni vmit, ami forgalmat gerjeszt, ezért álcázták véleménynek a postot, nem tudhatom, és végül eléggé mindegy).
Amúgy MhTerror ügyileg felmerül az emberben, h nem lenne ám ilyen, ha lenne működő szakszervezet, amire Árpika aszondja, olyan, mint a kartell. Okos(R) Árpi, jól van.. Nos ott, ahol van szakszervezet (amit Árpi nem ért, h mire jó), ott a túlórát, és a hétvégi munkát úgy mérik, h na, bejössz szombaton? Mindenki tudja, h az másfélszeres péz. Nem ígéretben, hanem elszámolva, kifizetve. A túlóra dupla. A vasárnapot ki sem lehet számolni, olyan sok, mondjunk rá tíz dollárt, mert annyi pénz nincs is a világon, amit vasárnapi munkával keres az ember, de tíz dollárt már láttam, tehát mondjunk annyit. Tehát vasárnap még véletlenül sincs semmiféle munka, inkább kezdünk hétfőn nulla óra nullaegy perckor éjszakai pótlékkal, de vasárnap semmi - megfizethetetlen. Szombati munka van, bejössz? Faszt! Hülye vagy? Várnak a haverok, este úgy leiszom magam, h örülj, ha hétfőn sikerül bejönnöm. És a műszakvezető tudja, ez nem vicc, hanem halál komoly. És azt is tudja, h nem rúghatja ki a faszit, akkor sem, ha hétfőn sem jön be. Mert a Munka Törvénykönyve kimondja, hogy ha a dolgozó kimutatja a szándékát, hogy hibáin kész változtatni, és meg is próbálja, tehát csak időnként követ el pl ilyen kihágásokat, de valójában igyekszik, eljár kezelésekre, stb., akkor nem lehet kirúgni. Mert bizony van szakszervezet.
És ugyanez, amikor azt mondja ebédszünetben a művezető, h hát úgy néz ki, ma rá kéne húznunk, mert az egyik kamionos most került elő, és még négyszáz kilométerre van innen. Ráhúzunk?
- Én ugyan nem. Engem ötre vár a csajom itt meg itt, én pontban ötkor ott leszek. Sajnálom.. Aztán a társaság nagy része vállvonogatva közli, h nem szívesen maradna bent, végül kiderül, h két faszi maradna, de kettő meg semmit nem ér. Ilyenkor mi van? Körbe megy a telefon, ne siessen a kamionos, reggelig elég ha ideér, a biztosító meg fizet. A kamionost csúnyán lebasszák, h akár mi van, ilyet legközelebb ne tegyen, azonnal telefonáljon, három órán belül ott a cseresofőr akárhol, és hozza a rakományt, és kiértesítik, akiket ez érint. Mert van szakszervezet.
Volt ez a fogdosós főnök: itt olyat kapna a képébe a tapiért, hogy vért köpne, és egy hétig vörös lenne a búrája, és két órán belül föl is lenne jelentve. Mert van szakszervezet.
Tudjuk, Magyarországon erre az a reakció, h hát dehogy, kirúgatna.. nem rúgatna, ha lenne szakszervezet, és rendes törvények, meg normális, hatékony Munkaügyi Bíróság, mert egyetlen cég sem meri megkockáztatni, h összerúgja a port ezekkel a szervekkel. De Tóta fejébe állítólag nem fér bele, h egyik oldalon van a munkaadó, akinek a tulajdonában vannak a termelőeszközök, és ezért a megtermelt hasznot a sajátjának véli, legaláb is annak próbálja beállítani, a másik oldalon meg ott vannak az emberek, akik dolgoznak, és csak a szakértelmük, és a munkaerejük van a kezükben, egyébként teljesen kiszolgáltatottak lennének, ha nem tömörülnének szakszervezetekbe. Úgy viszont nem azok. Ha errefelé a postások leállnak sztrájkolni, előfordulhat, h minden közlekedéssel kapcsolatos szakszervezet csatlakozik hozzájuk, és történetesen volt már, h megállt az ország pár napra. Tóta állítólag ezt nem vágja, hiszen az ő kezében a fentiekben soroltak egyike sincs: nem abból van kenyere, hogy ért valamihez, vagy dolgozna, hanem politikai megbízásokat teljesít, magyarán agitpropol. Abból a nézőpontból valóban kissé másképp néznek ki a dolgok: mikor, hogy látja Buksza úr a főnök, mindig pontosan úgynéznek ki.
Nem emlékszem, ki állapította meg, meg hol, de állítólag a csúcsvezetők és az egyszerű melósok fizetése között az Egyesült Államokban a hatvanas években negyvenszeres (40) volt a szorzó, míg a kilencvenes évek közepére ez a szám kilencvenre (90) emelkedett. Pedig az USA-ban azért nem piti szakszervezetek vannak. Mondjuk sehol nincsenek azok a szakszervezetek a nyugat-európai, de főleg a Skandináv szakszervezetekhez képest. Ezeknek az országoknak a hatékonyságán, és versenyképességén kár lenne, ugye vitatkozni, bár mindig akadnak látnokok, akik szerint már döglődnek. Ja, lassan kettőezer éve döglődnek egyfolytában.
Amiről a Tóta beszél, az Mexikó, Kína és India, a feudalista gyökerekből táplálkozó forma, ebben gyakorlatilag nincsenek szakszervezetek, ahol viszont van és erős a szakszervezet az a polgárságból, az iparosokból kinőtt forma, ami a társadalmi megegyezésre épül, a közösség stabilitására, amiről tudjuk, hogy annál nagyobb, minél kisebb az egyes rétegek jövedelme közötti különbség. A negyvenszeres szorzó sokkal stabilabb társadalmat jelentett, mint a kilencvenszeres. Kínában és Indiában ennek nem sok jelentősége van, arrafelé mindig is hajlandók katonasággal leveretni a tiltakozásokat, Mexikóban azonban komoly gondol vannak, ahogy Magyarországon is. Árpád túlságosan beleragadt az ötperces népokításba, és a szerencsétlen el is hitte, amit mond. Szerintem annyira kaparta a torkát, h Gyurcsány csicskája lett, h inkább elhitette magával, ő az igazat mondja, nem fizetett bohóca a bohócnak. Ez azért gáz egy kicsit. Mármint emberileg tényleg sajnálom a srácot, mert valamikor jól indult, de csúnyán belúzeresedett, amit senkinek nem kívánok.
