Bő volt ez a hétvége is. Az indexes bulvár után az [origo] produkált valami szívszorongatóan bárgyú, trendi "filmkritikát" - pontosabban fizetett előzetest, beharangozót, vagy ilyesmit, de olyat, amihez foghatót talán csak a Dívány, vagy a Női Lapozó szokott. Vagyis amitől úgy érzi magát az ember, mint aki lenyomott fél kiló zserbót, hat deci habtejszínes kávéval, amit egy kiló cukorral turbózott fel (hogy megálljon benne a kanál). Elég horror. Az origón mondjuk legalább kiírják, ki írta a cikket. Jelen esetben Onozó Róbert munkásságának eredményéről beszélek. - Ami azt illeti, eléggé meglepődtem, h hímnemű az illető, de ez végül is mellékes, miért ne írhatna férfi egy női magazinba?
"A pontos korábrázolás mellett mégis univerzális és időtálló gondolatokat tud megfogalmazni. Leginkább azt, hogy egyedül lenni szar." - Kedves Róbert! Megnyugtathatlak, nem az. A valóság az, h ez csupán egy a hollywoodi klisék és közhelyek nem túl bőséges listájáról. Csupán addig időtálló, míg minden harmadik hollywoodi filmben elismétlik, és egyedül Hollywood csökött univerzumában univerzális.
