Kelet-Európa közepén

"Nem gondoltam volna, hogy ennek a nőnek bármilyen félkegyelműsége blogolásra késztet (mint réten a fűszál, annyi van nekije), de most bepöccentem. Asszongya: Az angol nyelv oktatására ugyan nagy a szülők igénye, azonban 'itt élünk Kelet-Európa közepén egy nyelvi sokszínűségben (...), ebből kiszakadni egyoldalú angol orientációval vétek és bűn'. Mint hozzátette, ez persze nem azt jelenti, hogy a szülők igényét teljesen figyelmen kívül kellene hagyni. A politikus jelezte: jövő évtől ugyan kötelező lenne angolt tanítani, ha azt igénylik, de a tanárok „ne ijedjenek meg ettől”, mert addigra megváltozik a törvény. Véleménye szerint legalább két nyelvet kellene tanítani minden gyermeknek, és ebből a második lehet majd az angol."

Ne ijedjetek meg, tanárok!"
(Tokfalvi)

*

Hoffmann (MSZMP) Rózsa valóban egy Smitt (MSZMP) Pálhoz mérhető baromfi. Az ember nem is gondolta volna, h ennyi állatot tudott a fidesz-kdnp elmúlt évek alatt összekaparni, h ennyi káder és igaz elvtárs ülepedett le abban a pártban, meg azt sem, h ezek az elvtársak milyen jó keresztény emberek. Vagy éppenséggel mi mindenre használható ál-keresztény emberek. Az kezdetleges ostobaságukhoz azonban cseppnyi kétség nem fér.

Konzervgyár

Borzasztó keményen megfogadtam, h egy időre leállok a politikával, mert valódi jelentősége úgysincsen. Súlytalan a téma, aki nem képes felfogni, hol jó neki, hol verje fel a sátrát, hol alapítson családot, vagy erre éppenséggel Dél-Afrikát választja, az éljen együtt a választásával. Azért, mert valaki a tűzhányó oldalában épít házat, attól a tűzhányó nem lesz hirtelen rossz, éppen úgy tűzhányó marad, mint a házépítés előtt volt. De a politizálgatás olyan, mint minden drog, mint amit a Morvai szed, vagy bárki más, aki elájul, ha kétezer ember tapsol neki, vagy kattint rá, és önkívületében azt képzeli, lebeg és nem vonatkoznak rá a természet törvényei. Ami azt illeti, borzasztó nehéz lenne olyan örömet okozó dolgot találni, ami nem működik drogként. Maga az örömérzet az amire könnyen rászokik az ember, eléggé mindegy, mi váltja ki magát a függőséget.

Ezt a mostani írást az provokálta ki, h éppen gépet telepítettem (többek között munkamániás is vagyok, úgy küzdök a függőség ellen, h annyi függőségem van, h egyik sem tud fölébe keveredni a másiknak), és a hangot szerettem volna kipróbálni, erre bejött a uTube-n vmi Ákos, aki olyanokat mondott, h két cselekmény közül az egyik nyilvánvalóan rossz, a másik meg jó, és ezt mindig egyértelműen el lehet dönteni. Egyrészt ki a fasz ez az Ákos, ez a világbölcse? - merül föl a kérdés, hiszen olyan problémákra tud csípőből választ, amit az emberiség legnagyobb koponyái feszegetnek hosszú évezredek óta (um. erkölcs és etika).

Nobel-díj konzervszemüveggel

Az itt következők ugyan nem közvetlenül tartoznak az index-hez, ám Index felügyelő, munkaköréből kifolyóan kénytelen átnézni időnként a jobb sávban címlapra tett szövegeket is. Ott, a szemétdombon akadt erre a széleslátókörűnek, vagy igaznak komolyan nem nevezhető szövegre. Persze konzerv blog, természetes, h konzervbontogatással kezdődik az egész. Nobel-díj = Szentté avatás. Kssszt! - itt szisszen a konzerv gondolat, és tolunk egy benyalást rögtön már az alapozásnál felvállalt, porcelán körmeinkkel védett értékeinknek (halleluja!).. - vagy értékeknek, amik mentén jobbítani képzeljük személyes helyzetünket a világban, úgymond elválunk a tömegtől. Aztán rúgunk egyet Ghandin, mert a mocsok nem volt hajlandó megtérni, rugdosódni meg jó, szeressük, és szeretik a népek is. Igazán frappáns.. A gondolkodó embert ugyanis arról ismerni meg, hogy önmagukban, előítéletek nélkül próbálja vizsgálni a látottakat, tapasztaltakat. Ezzel a felcsapással, ugye azonnal világossá tettük, hogy az alább következő szövegben erről szó nincs.

Miről lesz tehát szó? Egy rossz korban született fickó fog kesernyéskedni, mert elmúltak már azok az idők, amikor még érdekelt valakit, hogy Rómában szenteket avatnak. Hát ez már tényleg nincs így, úgy tűnik, a világ csont nélkül feldolgozta, h többé nem szenilis pedofilekből álló lelkisérült társaság mondja meg neki, mi az érték, meg mi nem az. A svédek, Skandinávia kb. az elsők között lett protestáns, amikor Róma sötétsége már elérte és meg is haladta az emberi ésszel felfoghatót, így arrafelé Róma szava már évszázadok óta nem érdekel senkit. Más úton járnak. Alfred Bernhard Nobel tudós volt és nem pap. Nem foglalkozott szentekkel, sem Rómával. Az, h Teréz anya kapott Nobel-díjat, csak azt jelentette, volt olyan emberi tette, amivel kiérdemelte azt. Nem Róma, és nem a szentek kapták az elismerést, hanem a munka, amit ő személyesen, mint ember végzett - emberekért. A Nobel-díj nem egyenlő szenttéavatással semmiféle formában. Soha nem is volt az. Köze nincsen hozzá, semmi. Pontyot állítunk az ember mellé, mert mindkettő organikus, és ebből aztán nagyívű megállapításokat vonunk le? Olcsó mulatság ez, aminek nem sok köze van valósághoz, vagy logikához. Éppenséggel annyi, h logika létezik, ponty is létezik, ember is létezik, csak egyik sem így néz ki, ahogy az író itt ábrázolja.

Svédország és Norvégia már jó ideje elkötelezetten a humánus, racionális értékek mellett áll, az elsők között szabadult meg Róma befolyásától, a II. világháborúban Svédország semleges volt (Norvégiát a németek megszállták, a lakosság jó része - nők, gyerekek - átment Svédországba. A finnek is odaküldték felcédulázva a gyerekeiket a háború elől, a felnőttek maradtak, és készek voltak meghalni.), és pl Yossarian is oda készült, mert aki oda eljutott, annak véget ért a háború. Skandinávia, éppen úgy, mint Kanada, tele van olyan emberekkel, akik a Vietnami háború elől menekültek oda, és aztán soha nem is tértek vissza a hazájukba.

Svédország és Norvégia szabad, felvilágosult ország, évente tudtommal közel 30 000 menekültet fogad be mindkettő szerte a világból, ami az összesen tizennégymillió lakoshoz képest azt hiszem, egyedülállóan magas szám. Ha ezt nem is mondják ki nyíltan, nyilvánvaló, Obama díjazása annak szólt, h ő az Egyesült Államok első fekete elnöke, ráadásul komoly, előremutató tervekkel lett az, amiknek iránya éppenséggel egybevág azokkal a célokkal, és értékekkel, amiket mindkét ország, de egész Skandinávia igyekszik szem előtt tartani, és amire Nobel a vagyonát hagyta:

"..egy részt annak a személynek, aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá; egy részt pedig annak a személynek, aki a legtöbbet, illetve a legjobbat tette a nemzetek közötti barátság ügyéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, illetve csökkentéséért, a békekongresszusok megrendezéséért és elősegítéséért."

(vallásról nem volt egy hang sem..)

Mit mondok tehát összességében? Nem árt, ha amikor valaki beszél, akkor arról beszél, ami a téma, és nem saját ilyen-olyan szempontjait fejtegeti sokadszorra, ugyanis ez utóbbi teljességgel megfosztja az elmondottakat minden érvénytől, még akkor is, ha egyébként lenne benne olyan. A szentté avatás Róma biznisze a maga érdekében, a maga hasznára; a Nobel-díj pedig egy magánvagyon felhasználása az emberiség érdekében. Kevés ellentétesebb pár van a világon. Megesik, h ugyan az az ember megfelel mindkettő feltételeinek (bár nem katolikust nyilván nem fognak szentté avatni), ám ez legtöbbször pusztán abból adódik, h Rómának hasznot hoz. Egy hagyatéknak ezzel szemben nem lehet hasznot hajtani, az a pénz kamatozik, és a kamatokat évente szétosztják. Ez ennyi. Nem kellenek hívek, sem adományok, sem semmi. A Nobel-alapítvány szemben a katolikus egyházzal nem üzleti vállalkozás, ezt felnőtt embernek illene felfogni, és felnőtt embernek illene uralkodnia az irigységén.