Hongkong - Budapest

Eredetileg ide most ”A tar ló éve” c. fogalmazvány jönne a Bunkós testvérek magyar remixének rövid összefoglalójával, de azt ezennel elhalasztom, mert témazáró írásnak szánom, ami ugye hülyeség, mert ha az ember egy blogon lezár egy témát az meg is hal rögtön. Tehát bizonyára elő fogom még venni Tarlós (Kőbunkó) István hányattatott és hánytató krónikáját, de előbb még most ez a kínai cucc.
Nem voltam rest, és megnéztem a kurva gugliban, Honkong történetét; ezt írja:
”Első ópiumháborút követő 1842-es nankingi szerződésben Hongkong szigete és számos kisebb sziget került a brit korona birtokába. A második ópiumháború után, az 1860-as első pekingi konvencióval a Kowloon (Jiu Long)-félsziget következett, majd az 1898-as második pekingi konvenció 99 évre a britek birtokába adta az ettől északra fekvő úgynevezett Új területeket.

1949 után a pekingi kormánynak katonai szempontból aligha jelentett volna nehézséget a brit gyarmat megszállása, ám ezt mégsem hajtották végre.”
Tetszik érteni, ugye? Most a fényességes kínai miniszterelnök leperkált - pontosabban beígért (minden kereskedő pontosan tudja a különbséget a kettő között) nagyjából egymilliárd eurót, hagyta, hogy fényesre nyalják a seggét, aztán lépett is tovább Angliába Shakespeare-t nézni. Van aki ezt nem érti? Van. Varánusz kolléga és Török Gábor huszonkét centiről vizsgálgatja orbánviktor nyelvét, maradt-e rajta szőrszál, papsajt, annak nyoma, vagy akármi. Egyesek felsírnak Tibetért, mások szarnak az egészre, és fesztiváloznak, mert csak a leghülyébbek politizálnak nyáron.