A magyar miniszterelnök szólt. Na és? A magyar miniszterelnök azt mondta, Magyarország győzött. Tényleg? A magyar miniszterelnök azt mondta, az unió behódolt. Nem mondod! A magyar miniszterelnök levelet is írt. Igazán? A magyar miniszterelnök azt írta a levelében, a magyar antiszemitizmus központja az USA-ban van. Ezmán..! Ezt azért mondta, mert a magyar parlament elnöke, a magyar miniszterelnök spanja Romániában akart újra temetni valami nyilast1, Szálasi cimbijét, Hitler csodálóját, akit mellesleg ennek a mostani miniszterelnöknek a kormánya bele akar írni a tantervbe. Már lehet, hogy bele is írták. Hű-ha! Tiszta szerencse, hogy ahol az én gyerekeim tanulnak, ott nem írnak bele koszlott nácikat a tantervbe! Még szép is lenne! Na, mondtak még valamit? Hát, a magyar miniszterelnök spanja azt mondta, hogy a náci nem volt náci. Azta..! És még?
- Éljen! - Kiáltották a párttagok. Ezzel talán hagyományt akartak teremteni. Ezzel talán hagyományt ébresztettek föl.2
1989-ben Magyarország mondjuk 60 évvel kullogott a fejlett világ mögött, 2008-ban talán negyvennel, most 2012-ben ismét elérte 1912-t. A magyar miniszterelnök ugyan csak 1941-be akart visszaugrani, de hát így jött össze neki, az elrugaszkodás pillanata után már nem lehet változtatni az íven, az ember kapálózhat, csapkodhat a karjaival, meg minden, de ez leginkább vicces, egyébként viszont fölösleges. Két év alatt sikerült semmivé tenni hosszú-hosszú évtizedek kínlódását, hogy a kegyetlen, megbélyegző lemaradásból Magyarország valamit faragjon, valahogy felzárkózzék a civilizáció közelébe. Nem jött össze. Akit érdekelt, mert szerette Márai bágyadt, légyszaros, megbarnult életképeit a nap perzselte, tikkadt vidéki kisváros porlepte magányáról, az örülhet, mert lehet ilyet írni megint. Be lehet menni a múzeumba megint. Döbrögi ott ott ül a tornácon megint, csepeg be az idő a plafonon megint. Nyitva a múzeum, ingyen a belépés, persze nem ingyen, mert az ember az életével fizet..
- Éljen, éljen! - harsogták a párttagok.
*
1"Goebbels miniszter, ez a fiatal, ragyogó homlokú, egész lényével értelmet, zsenialitást sugárzó, rendkívüli kultúrájú, csendes szavú, mozdulataiban finom, de tetterős férfi belépik (sic!) a Hotel Elefánt kerti termébe (…) az ebédnél közelebb jutok hozzá. Nem tudom, mások mit gondolnak, de bennem az a kérdés kavarog, azt szeretném kiolvasni belőle, hogy e csodálatos koponya mögött rejtőző, egész Európát, sőt, a világot tekintő nagyvonalú koncepcióban hol van az én hazám?" (Keleti Újság, 1941. november 4.)
2 "És hogyha útrakelsz / csillaggyúlás előtt / Budapestre repülj, / ne is tarts pihenőt! / Rákosi elvtársnak / szállj az ablakába, / s illendően, szépen / kocogtass be nála. / Mondd meg neki, mondd meg, / - de ne panaszlóan - / hogy betegen fekszem, / azért nem hall rólam. / Mondd meg neki, mondd meg, / így, ahogy üzenem: / hogyha felépülök, / tüstént fölkeresem / és a színe előtt / teszek hitet rája: / én leszek a leghűbb ifjú katonája."
.
