Napjaink egyik legbosszantóbb magyar újságírója újból hallatta azt a tündibünti, szőrös, ráspolyos hangját, és megint megmondta. Tudjuk, a megélhetés nagy kényszer, tudjuk, írnia kellett, leadni a betevőt. Bedénél rosszabb újságírókat talán csak a kurucfos beteg nácijai alkalmaznak - meg az ekóteve beteg nácijai, vagy más beteg náci tévécsatornák, pártharsonák, vagy a kereskedelmi szemétgyárosok. Szóval, ha az ember jobban belegondol, a mi Mártonunk nem is a legcsámpásabb liba a pocsolya környékén.
Ha van hozzá gyomrunk és még jobban belegondolunk, végül is annyi szellemi mozgáskorlátozott él újságírásból a magyar baromfiudvarban, hogy tulajdonképpen a Bede ezektől még majdnem előnyére válik el. Néha, halványan az a sugallat csap meg, hogy ez a gyerek valóban szeretne mondani is valamit, csak valahogy soha nem jön neki össze.
