2010. július 1.

Kicsit szomorkás a hangulatom mááámaa..

Na kibukott megint egy bedézés, de maximum majd a végére iderakom, mert valójában már engem sem érdekel, meg lassan már divat lesz hányni a bede hülyeségeitől, és a divatok meg egyébként is riasztanak. Engem. Ha ebből élnék, akkor persze leadtam volna, mint cikket, vagy mit, de hát nem ebből élek, nincsen rajtam semmiféle kényszer, hiúság sem szorongatja a bögyörőmet, szóval ment volna a kukába az egész, ha.. Ám a magyar ember sorsa a tűrés, mindig is az volt, akármikor, akárhová vetette is a sorsa. Nyelni. Most is van mit, sőt valójában úgy kéne ezt igazán mondani, van eleget. Lehet nyelni a bedét meg lehet nyelni a magyar politikai söpredékelit ócska szarságait, meg lehet nyelni a smittpált (és amikor ezt leírtam még nem is tudtam, h EszeViktor tényleg kinevezi a lovat köztásrasági elnöknek..), mint elnököt, akikek az a legjobb tulajdonsága, h jóképű, és jól nyal. Magyar elnöknek éppen alkalmas a pali. Mert buta mint a segg, és olcsó. Soha semmiről nem volt semmiféle véleménye, tehát nem kell attól tartani, h majd most lesz. Nem lesz. Tök jó, remekül passzol a képbe. Magyarországon ezt mindennél többre értékelik, minden egyéb tulajdonságnál fontosabb. Magyar elnöknek éppen kiváló az ilyen. Csak ugye az a vicces, h akkor mennyire ciki magyarnak lenni, de ez egyébként senkit nem éredekel. De tényleg a szó szoros értelmében senkit.

Shaggy