Kultúrsokk

"öt perc alatt megcsinálom a számítógépen" - nyilatkozta Kerényi Imre a VISSZAKÉZBŐL! c. kiállítás egyik képéről. Hát nem. Éppen az idézett mondatból látszik, nem is tudja, miről beszél. Ezek tipikusan annak a mindent tudó, nagyképű embernek a szavai, aki még a mai napig faxon, vagy szkennelve, képként küld át szöveget (a titkárnője - mert az sem ért semmihez). Ez a pesti taxis hiéna hangja, amikor hőbörög, mert nem hagytad magad átbaszni. A hentesé, aki morogva piszkálja ki a párizsivégeket a tizenöt dekádból. Lefogadom, Kerényi azt sem vágja, mi ezzel a gond. Öt perc alatt kikapcsolni nem tud egy számítógépet, nemhogy képet csinálni vele. Ő csak látott már olyat, hogy valaki képet csinált számítógéppel. A "technikus" csinált képet számítógéppel, ő meg ott instruált mögötte, és most azt gondolja, ő csinálta a képet. Öt perc alatt. Kerényi elvtárs, a szóban forgó képet senki nem csinálja meg öt perc alatt számítógépen. Bocs. Te meg aztán főleg nem. Bocs.

Az jutott eszembe, milyen hihetetlenül gazdag ország lehetne Magyarország, ha képes lenne megszabadulni a  vérszívóktól, a sehonnaiaktól, ha nem kéne az összeset eltartania, mint ma, mint tegnap, mint ezer éve. Ha egyszer nem a tehetségesek mennének el.. Mesésen gazdag ország lenne.

Rettenetesen unalmasak már ezek a most éppen Kerényi által bemutatott naftalinszagú pózok. Olyan durván öregemberszaguk van, hogy felfordul tőle a gyomor. Már 1987-ben is rettenetesen unalmasak voltak. Már 1987-ben is ettől az áporodott dohszagtól bűzlött az ország, és azóta sem sikerült kiszellőztetni. Pinceszag. Kriptaszag. Legyen akármi: büdös.

Bede mese XXIII (b)

Ismét ne ragozzunk. Index felügyelő hosszas kutatás eredményeit publikálja mostan. Ettől volt a hallgatás, de most aztán jó hosszú lett a szöveg!



Napjaink egyik legbosszantóbb magyar újságírója újból hallatta azt a tündibünti, szőrös, ráspolyos hangját, és megint megmondta. Tudjuk, a megélhetés nagy kényszer, tudjuk, írnia kellett, leadni a betevőt. Bedénél rosszabb újságírókat talán csak a kurucfos beteg nácijai alkalmaznak - meg az ekóteve beteg nácijai, vagy más beteg náci tévécsatornák, pártharsonák, vagy a kereskedelmi szemétgyárosok. Szóval, ha az ember jobban belegondol, a mi Mártonunk nem is a legcsámpásabb liba a pocsolya környékén.
Ha van hozzá gyomrunk és még jobban belegondolunk, végül is annyi szellemi mozgáskorlátozott él újságírásból a magyar baromfiudvarban, hogy tulajdonképpen a Bede ezektől még majdnem előnyére válik el. Néha, halványan az a sugallat csap meg, hogy ez a gyerek valóban szeretne mondani is valamit, csak valahogy soha nem jön neki össze.

Tarló a főpolgi székel/széktól/széklet

"Azt még a legszabadelvűbb gondolkodás és ízlés mellett is nehéz elfogadtatni bárkivel is, hogy annak a rozsdás ócskavasnak a Dózsa György úton valamiféle művészeti értéke van." Nos, elárulom, van. Nem is kevés. Még csak szabadelvű gondolkodás és ízlés sem kell hozzá, elegendő egy általános iskolai, egyszerű rajz és művészettörténet oktatás. Persze van, aki általános isiben a tükörtojás készítésének elsajátításába fektette minden energiáját, így aztán akkora tufa-bunkó ótvarparaszt szellemi proletár maradt élete hátralévő részére is, mint az, aki az előbbi mondatot vicceskedve kifogalmazta. Igen, talán el kéne gondolkodni azon, h rajzból is lehessen buktatni.. Az a vadparaszt, aki azonban sikerrel átvészelte az általános isi zord éveit anélkül, h bármiféle minimális, primitív kulturális hatás is érte volna sajnos kénytelen ebben a kérdésben némileg tájékozottabb általános iskolásokra hallgatva elfogadni, h a képen látható emlékmű igenis műalkotás, és nem "MÉH-telep". A művészet csúcsa ugyanis nem a felpántlikázott kertitörpe, vagy a karácsonyfa. Te, Tarlókám, valamit félreértettél, pontosabban valamit egyáltalán nem is kapiskálsz. Ott neked lyuk van. Sötét, sötét űr. Ez a valami a kultúra, a művészet, a műveltség tárgyköre, amihez neked láthatóan érintésed sem volt soha éltedben. Ez a dolog pedig független a szabadelvűségtől.