..tyű, de még hogyan! Ilyeneket mond a szentem: "Eddig úgy volt, hogy amikor egy liberális találkozott a valósággal, az vagy nagyon szórakoztatóra, vagy elképesztően felháborítóra sikeredett." Felvisítottam a röhögéstől, mert éppen a múltkor olvastam valahol egy országról, ahol két jelentős párt van, a munkáspárt meg a liberálisok. A liberális a jobboldal. Megvalósul kommunizmus lehet abban az országban minden bizonnyal. A liberálistól jobbra már csak a kietlen széljobb van. Mi lenne ezzel Kottásszal, ha ott kéne élnie, és hirtelen e széljobbon találná magát? Vicces, nem? Nekem nagyon tetszik. Annál is jobban tetszik, mert nem ott élek, ahol Kottász. Az egészben talán ez tetszik a legjobban - nekem.
"Nos, ha az első mondatokat, vagy csak a mocskos cigánytelep szóösszetételt pár éve mondjuk Bayer Zsolt írja le, vagy valamelyik borsodi polgármester nyilatkozza, akkor kitört volna az idegháború.." - írja később, ami persze a régről megszokott, uncsi, demagóg kánon második kulcsmondata. Úgy fújja, mint a hiszekegyet. Bizonyos körökben természetesen jól hangzik, bejáratott mondat, amit mindenképpen el kell sütni, h bizonyos körökben elfogadják az embert, csak éppen ordenáré hazugság. Távolról sem, és semmilyen szempontból nem igaz, más baj nincs is vele, a mondat ugyanis azt jelenti: Ujj-jujj, nem uszíthat a Bayer Zsóca, mi lész véled ízös hazám? Bayer Zsolttól ugyanis nem azért undorodik az európai ember, mert folyamatosan cigányozik meg zsidózik kétkapura, hanem azért, mert uszít. Mert fröcsög, csorog a nyála, miközben egymásnak próbálja ugrasztani az embereket, és úgy kielégülni. Bayer Zsolt gyűlöletet beszél, ezért gusztustalan. Teljesen mindegy, milyen szavakat használ. Úgy mászna ki a nyakig érő szarból, h a másik embert belenyomja. Ez a gusztustalan benne, mert csak neki van haszna belőle. Ha Kottász kartársnak nem tűnt volna föl, akkor most segítettem neki. Önzetlenül tettem, nem várok cserében semmit.
Nem tartom magam konzervembernek, de bevezetném a régi szokást, h mielőtt valaki komoly lénynek tarthatná magát, legalább három, de inkább öt évet el kéne töltenie külföldön. Persze az ilyen kottász-féléken ez sem sokat segítene, hiszen nyilvánvalóan megélhetési konzervcsávóról van szó, nem azért ír ilyet, mert így gondolja, hanem mert hasznos a számára. Honnan tudni? Szóról szóra fújja a kánont, nulla-pont-nulla önálló gondolat, semmi saját, egyszerűen talált valahol egy cikket, rákapott, mint tyúk a takonyra, és ráhúzta a kánon követelte sablonokat. Ennyi. Minél több sablont tud az ember egy témára ráhúzni, annál jobb konzervatív, annál kreatívabb konzervatív. Az ilyen eléggé menthetetlen. Főleg egy olyan közegben, ahol ez él, ahol még kúlnak is számít ilyen "karakán" faszfejnek lenni. A karakán azért került idézőjelbe, mert ez sokminden, éppen csak nem karakánság.
Az egészben számomra az a legszomorúbb, h a csávó nem gondolkodik. Csukott szemmel beszél. A Mandineres Biszku-film sem gondolkodik, mindjárt az elején ítéletet mond, aztán ezt sulykolja. Az ilyesmi meg lófasz. Propaganda. Semmi. Gondolkodni? Mérlegelni? Minek? Maónikasó - kijelentünk. Primitív dolog, mindenféle emberi intellektus arcba köpése, éppen úgy mint a fenti cikk. Ráadásul érdekből. Salak.
Twa szerint Budapest élhető, fasza város. Twa biztosan nem lépett még szarba. ..a saját postaládája előtt. A lépcsőház, ahol él, az sincsen szétverve, összehugyozva, az ajtókon nincsen húsz kiló vaspánt, sehol kinyithatatlan barkácsrácsok, amik tűz esetén a biztos halált jelentik az ott élők számára, és amiket a lakók egyik része éppen ezért nem zár soha, míg a másik rész meg anyázik ezekre az előbbiekre, amiért nem hajlandóak magukra zárni a csapdát. Twa este tíz után gondolom nem lép ki az utcára, eszébe nem jut átugrani a havercsávóhoz a Mester utcába egy kis borozgatásra. Vagy twa ezzel a mondattal egyszerűen csak benyalt a pestieknek. A tóta nagyon tud nyalni, az egyszer biztos. Ő is valahol, valamikor otthon felejtette az önbecsülését, és azóta sem találja. Nem is nagyon keresi, hiszen ő fogalom. Tök jó, h egy Budapestnyi városban gyorsan fogalom lesz az emberből, aztán úgy is marad, és többé nem kell foglalkoznia magával, mert ő lesz a magyar.. ööö.. akármi, az pedig egyeseknek bőven elég életcélnak. Aztán jön valami Hiller szerű tolvaj, aki ilyen-olyan díjat oszt neki. Van, aki elfogadja, van akinek nem ciki hillerektől, vagy a Viktor valamelyik csicskájától díjat átvenni.
Most azonban nem a tótáról van szó, hanem ott tartottam, h kb. 10-12 éves lehettem, amikor életemben először hallottam, azt a kifejezést, h "nem táncolok". A négyeshatoson igyekeztem előbbre, és valami emberszabásúba ütköztem, és neki mondtam, h szabad lesz? Erre jött a nem táncolok. Szerintem voltam már vagy tizenöt is, mert némi gondolkodás után egyszerűen odébb toltam a csávót meg még a lábát is megtiportam kissé a surranómmal, szóval semmiképpen nem lehettem 12, mert nyilván pofán vert volna, és tizenkét évesen még nem hordtam surranót. Tizenkét évesen Alföldi veszkócsizmát (a csapott sarkú oldalt zippzárosat) hordtam csőgatyával. Középkorú emberről volt szó. Most én vagyok középkorú, de még mindig nem poén a számomra bunkónak lenni. Ám azóta ilyen szituban az "elnézést" fordulatot használom, valamint finom érintést. És itt jön a lényeg: előfordult már, h valaki erre is azt mondta, nem táncol. Persze, h megtiportam (úgy tettem, mintha a busz fékezett volna hirtelen, és emiatt léptem a lábára, és mintegy kényszerből toltam el az utamból), és persze, h fel volt háborodva. Ugye senki nincs meglepődve ezen a történeten (leszámítva a hivatásos meglepődőket és felháborodókat, amiből 1-2 millió azért él abban az országban). Bunkó vagy, aztán ha szóvá teszik megsértődsz. Ez egy általános viselkedési forma Magyarországon. Nem tudom, honnan jön. Nem tudom, hogyan alakult ki, csak azt tudom, h gusztustalan. Dr Kottász bunkó volt, hát szóvá tettem. Most joga van megsértődni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése