Bede Barbie

Igen, megint jött egy "szellemeskedő" bedus-cucc, és persze megint kicsapta a biztosítékot, ahogy eddig szinte minden megnyilvánulása, ami éppen csak horzsolta az említésre méltóság küszöbét, ami egyébként Márton esetében (tekintettel a megélhetési céllal űzött biztosíték-kibaszásra), igen magasan van, akármivel nem éri fel a baba. Szóval kezdi azzal az óvodás érvvel, h vannak a rajongók, akik eleve.. Skatulyáz egy jót a híg limonádé felvezetés után. Skatulya né'kül, nyilván nehezebb érvelni. Skatulyázva viszont lehetetlen, de ez soha nem zavarta sem a mi Mártonunkat, sem a többi nagypofájú faszt, aki úgy véli, ha arcátlanul állít valamit, az egyből igaz és logikus lesz. Nyilván léteznek Wikileaks rajongók*, ahogy a világ minden dolgának mindig is vannak rajongói (még twa-nak, a kannibalizmusnak és a nekrofiliának is), ám amikor egy adott dolgot az ember elkezd boncolgatni nem a rajongókkal kezdi, mert ebben az esetben a rajongókat és a rajongást boncolgatja, nem a tárgynak megjelölt dolgot. A rajongókkal kapcsolatos megfigyelések a rajongókra vonatkoznak. A rajongókat vizsgálva azt állítani, h a jelenségről beszélünk, szimpla és primitív hülyeség, avagy orcátlan hazugság.

"Nem mintha az ausztrál Julian Assange vagy a benne messiást látók törődnének az ilyen apró részletekkel." Bontsuk szét, amit Mártonka itt összemos: Az, h a rajongók mivel törődnek, a lőtéri kutyát nem érdekli. Julian Assange pedig miért törődne a sajtó reakciójával, amikor ő azzal törődik és azért kockáztat, h nyilvánosságra kerüljenek azok a dolgok, amiket középszerű bürokraták megpróbálnak elhallgatni, letagadni, például több tízezer ártatlan ember halála, az erre való szövetkezés, az ezen való otromba, éretlen viccelődés meg hasonlók. Ja, meg azok a nem létező tömegpusztító fegyverek, amikre hivatkozva egy országot le lehet rohanni, és szét lehet baszni büntetlenül. Az igazságnak napfényre kell kerülni, gondolom, ezen nem fog nekiállni vitatkozni senki. Sokkal jobb, ha az igazság az előtt kerül napfényre, h a károk bekövetkeznek. Az a jó, ha azokat a civileket egyáltalán nem ölik meg, azokat az embereket nem teszik tönkre, nem igaz? A Wikileaks publikálja a dokumentumokat, amiknek amúgy is nyilvánosnak kéne lenniük. Amennyiben ugyanis ez a dolog nagyon kellemetlenné válik, azok számára, akiket érint, legközelebb majd óvatosabban fogalmaznak, és esetleg nem követnek el olyasmit, amit később legszívesebben eltitkolnának, és nem próbálnak kibújni a felelősség alól, mert eleve tudják, nem lehet. Ebben az esetben nyilvánvalóan felelősségteljesebb döntéseket fognak hozni, és ebben az esetben döntéshozónak is eleve felelősségteljesebb embereket választanak, nem sunyi, karrierista csúszómászókat. Ha nincs kiskapu, majd megpróbálnak becsületesen boldogulni, és nagyobb esélye van a szakembereknek, mint a jellemtelen szarháziaknak. Ebben semmi messianizmus nincsen, egyszerűen így kéne működnie egy demokráciában.

A most nyilatkozó és aggódó politikusok csupán a bőrüket próbálják menteni, igen, a karrierjüket, az újságírók és az újságok pedig, amik leközlik a híreket, ezzel profitot termelnek, ahogy profitot termel és karriert épít drága Mártonunk is, amikor szemetet ír. Ez már csak így megy. Mártont is bizonyára kellemetlenül érintené, ha színvonalas írások kezdenének megjelenni a piacon megfelelő tálalásban, és az olyan lapos, értéktelen szemétért, amire ő képes, többé nem adnának se pénzt, sem pozíciót.

Bedus labdája, amiből ezt a hosszú, unalmas és gügye cikket kerekítette, igen laposan csorgó labda, ráadásul valahogy a csatár mögé került legalább két méterrel. Ahhoz, h ebből valami legyen, zseniális csatárra és rettenet béna futballistákra lenne szükség és annyira igénytelen közönségre, ami annak örül, ha össze tudja úgy ütni a tenyerét, h csattanjon. Ebben az esetbe senkinek nem tűnne föl, h a lendület megtört, a csatárnak vissza kell szaladnia a lasztiért, és gyakorlatilag álló helyzetből építeni a "támadást" a szögletzászló ellen. Mártonunk azonban nem zseniális csatár, eltart neki egy darabig, míg kerekesszékével megfordul. "Néhány szép karrier kerékbe fog törni" - mondja, mire előttem megjelenik a kép a kosikerékre feszített karrierről, akit izmos legények püfölnek jókora bunkókkal, h minden csontja a küllők közé törjön, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, h Mártonunk erre gondolt. Lehet, igazából csak derékba törést akart mondani.

Hogy a demokrácia vajon az egyetlen megoldás-e, erről érdemes megkérdezni azokat, akik nem demokráciában élnek. Akik kételkednek a tételben, nyugodtan átköltözhetnének az ilyen helyekre, akik viszont nem, azoknak illene megadni a lehetőséget, h elköltözzenek onnan. Nem feltétlenül kéne messzire költözteti, kiszakítani a kultúrájukból őket, szerintem, elég lenne az adott országból leválasztani egy demilitarizált területet, ahol azok élhetnek, akik dolgosan, békében és szabadon szeretnének élni, és minden támadást ez ellen a terület ellen kegyetlenül, azonnali viszontcsapással megtorolni. De nem hinném, h erre nagy szükség lenne, mert ha a szolgák elköltöznek, a katonának sem nagyon marad idejük háborúskodásra, ugyanis elég gyorsan megéheznek, és akkor el kell kezdeni dolgozni, h életben maradjanak. Bede Márton viszont bizonyára állati jól érezné magát Iránban vagy Észak-Koreában, de Libéria, Szomália, Líbia sem kutya, válogathat, hova szeretne menni öt évi tanulmányútra.

Az, h vannak helyek, amik évtizedekre, évszázadokra vannak attól, h működő demokráciát hozzanak létre, nem jelenti azt, h az egyik ember önkénye a másik felett bármilyen körülmények között jogos, indokolt, vagy elfogadható lenne. ..sem a másik döntési szabadságának korlátozása, sem az, hogy a hivatalnokaink teljesen jogellenesen elmosnak ügyeket, bűncselekményeket - egyáltalán bármit, és nem kapják meg a megérdemelt büntetésüket.

Az átláthatóság, vagy ahogy Márton mondja a "transzparencia" része a működő demokráciának. Igen, ez egyfajta utópia, más szóval elérhetetlen cél, ugyanakkor lehet tenni érte, h a magát demokratikusnak nevező rendszer közelebb kerüljön e célhoz. Amerika sem a megvalósult demokrácia hazája, hiszen ebben az esetben nem tehetné meg, h vádakat koholjon és eltegyen láb alól olyan embereket, akiket ártalmasnak vél. Demokráciában ilyen nincsen, de minden eddig ember által megvalósított demokráciában volt. Bőven van még hova fejlődni tehát, és ennek a fejődésnek az egyik eleme az átláthatóság növelése. Ráadásul ez sokkalta összetettebb kérdés, mint ahogy azt Márton előadja, ugyanis a nyugati sajtó egyik alapeleme az un. szivárogtatás, ahogy a demokratikus rendszerek egyik független kontroll-eleme a sajtó és a nyilvánosság, tehát amikor az állam ennek megy neki, nagyon is komoly dologról van szó, amit nem lehet egy idióta, gyermeteg beszólással elvihogni.

Assange, mint azt látjuk, nem keveset kockáztat. Ha kevésbé demokratikus rendszerrel tenné azt, amit tett, már rég megölték volna, ez biztos, gondolom, senki nem is próbálja vitatni. Mindannyian pontosan tudjuk, h minden évben tucatjával hallgattatnak el örökre embereket ennél sokkal kevesebbért. Tehát amikor agyasmárton azt javasolja, kotorásszon a wikileaks a kínai kormány zsebében, magyarul azt mondja: ugorjon a kútba. És ez szerinte érv. Vagy valami. Marcikám, ugorj, aszt jövünk utánad, oké? Hopp! ... Ja, eszedben sincs ugrani. Ja, h ha az a bizonyos "kényelmes karosszék" a tiéd, akkor nincs vele probléma, ha a "think tank" te vagy, akkor az is oké. Hát persze..

Egyszóval Mártonunknak még kicsit fejlődnie kéne, gyúrnia agyra (ez nem azonos a ritmikus szemöldökrángatással), h rész vehessen annak eldöntésében, ki minek az eldöntésében vehet részt. Legalább annyira felfejlődni, h saját magát ne zárja ki rögtön az elején. Nem tudom, időről időre megfordul a fejemben, h Bede Márton valójában egy szőke, tizenéves kamaszlány álneve.

*Minden további nélkül fizetek 5 dolcsit annak, aki lelövi Thomas Flanagan-t (Phone: +1 (403) 220-8225 Office: SS 706 Email: tflanaga@ucalgary.ca )..