Kicsit szomorkás a hangulatom mááámaa..

Na kibukott megint egy bedézés, de maximum majd a végére iderakom, mert valójában már engem sem érdekel, meg lassan már divat lesz hányni a bede hülyeségeitől, és a divatok meg egyébként is riasztanak. Engem. Ha ebből élnék, akkor persze leadtam volna, mint cikket, vagy mit, de hát nem ebből élek, nincsen rajtam semmiféle kényszer, hiúság sem szorongatja a bögyörőmet, szóval ment volna a kukába az egész, ha.. Ám a magyar ember sorsa a tűrés, mindig is az volt, akármikor, akárhová vetette is a sorsa. Nyelni. Most is van mit, sőt valójában úgy kéne ezt igazán mondani, van eleget. Lehet nyelni a bedét meg lehet nyelni a magyar politikai söpredékelit ócska szarságait, meg lehet nyelni a smittpált (és amikor ezt leírtam még nem is tudtam, h EszeViktor tényleg kinevezi a lovat köztásrasági elnöknek..), mint elnököt, akikek az a legjobb tulajdonsága, h jóképű, és jól nyal. Magyar elnöknek éppen alkalmas a pali. Mert buta mint a segg, és olcsó. Soha semmiről nem volt semmiféle véleménye, tehát nem kell attól tartani, h majd most lesz. Nem lesz. Tök jó, remekül passzol a képbe. Magyarországon ezt mindennél többre értékelik, minden egyéb tulajdonságnál fontosabb. Magyar elnöknek éppen kiváló az ilyen. Csak ugye az a vicces, h akkor mennyire ciki magyarnak lenni, de ez egyébként senkit nem éredekel. De tényleg a szó szoros értelmében senkit.
Sólyom addig volt jó, és addig kellett, míg a fidesz ellenzékben volt, és a cocikat baszogatta, amint hatalomra kerültek, most már kurvára zavarná egy őket egy értelmes elnök. A Viktort meg főleg. Fiúöltözőben edzett, nem túl összetett, vagy csiszolt értelmének egy Sólyom-szerű intelligens, művelt ember nyilvánvalóan elviselhetetlen kihívás lenne. Viktor atyánk a Ferivel meg mondjuk egy hagyómikivel sem képes megbirkózni, ha elébb teletömik őket altatóval, nem csoda hát, ha a kétharmad mögött meghúzódva gyorsan hidegre is tette Sólyom Lászlót, aki nem ez a súlycsoport. Az MNB elnökével még kétharmaddal sem boldogul, Simor szintén nem Viktor súlycsoportja. Most az egész fidesz gépezet ezen dolgozik, talán joggal lehetne demokratikus puccsnak nevezni ami arrafelé zajlik. Van seggfej a kosárban elég, szépen odarakjuk, oda is ragasztjuk epokittal. Nem tudom, van-e még epokit, szóval mondok akkor az ifiak kedvéért kétkomponensűt.

Meg ott a Biszku-ról készült dokumentumnak hazudott propaganda film, szóval van itt(ott) minden: bede, fidesz, propaganda, minden ami teljességel mellőz minden színvonalnak nevezett dekadens luxust. Tulajdonképpen a bede ennek még a jobbik vége a maga viszonylag ártatlan idiotizmusával. Persze az idiotizmus, ha passzív is, azért akkor is csak ártalom. Környezetszennyezés.

De hát nincs mit tenni, meg teccetek savazni, jól lesavaztatták megint a népet, két értelmetlenség közül az emberek kétharmada az egyik ostobaságra adta a voksát, aszt most ez van, ott van most neki: egye. Lehet nyelni. A történelem során nem az első eset, amikor nincsen más helyes megoldás, mint lelépni. Ilyesmi volt például a második világháború, amikor a túlélésnek egyetlen biztos módja az volt, ha nem volt ott az ember. Aki ezt elvétette, az később magyarázhatott arról, hogyan kell egy óvóhelyen túlélni egy légitámadást. Ezeknek a hulláit aztán hadifogjokkal bányésztatták ki pl. Drezda romjai alól. Volt egy pár. Volt mit bányászni. De mielőtt nagyon felkapnát a lélegzetet valaki, h micsoda bűn, mondjuk el, h Szevasztopolban is volt mit bányászni, ugyanis, ha jól tudom több hónap tüzérségi és légi bombázás után nagyjából három méter mélyen föl volt forgatva az egész város. Minden. "A II. világháború idején a német csapatok 1941. október 30. és 1942. július 3. között ostromolták Szevasztopolt." - mondja a Wiki. Drezda ehhez képest semmi. Múló rosszullét.

De térjünk vissza a jelenbe: Nem a fidesz betonozza be magát, kezeiket csókolom, instállom aranyoskáim, ahogy Annuska néni (Isten nyugosztalja őt), mondta volna egykoron, hanem a söpredék betonozza be magát most a kétharmad birtokában. A sehonnai bunkó. Bizony. Kétkomponensű betonnal. De végül is mindegy, eddig is ez volt. Teljesen mindegy, milyen ruhába bújnak, papnak öltöznek, biszkubélának, vagy melósnak, autókupecnek, vagy egyetemi docensnek, a lényeg, h a marhát megfejje, akkor is, ha a marha éppen a szomszéd. Sőt akkor leginkább. Akkor a tej sem számít. Mehet a szárazfejés is. Azoknak a szarháziaknak, akik azt tanulták tanáraiktól, vagy akárkitől, h az élet a hatalomért, befolyásért való szüntelen irgalmatlan küzdelem, csupa összeesküvés, ármány meg cselszövés meg ilyesmi, azoknak megy ez így, mert azoknak mindegy, ugyanis el sem képesek képzelni, h másképp lehetne. Csak ez van nekik, ennyi jutott. Ők betonoznak, nekik nincs soha elég parkoló, és ami van, az meg nincsen elég közel a bejárathoz. És az élet az is lesz körülöttük, amit ők maguknak gyúrnak belőle. Nekik is meg azoknak is, akik körülöttük élnek. Ezért kell minél távolabb lenni az ilyen emberektől, lehetőleg olyan közösségben, ami azt mondja ezeknek, takarodj a sarokba! És elméletileg ezért fegyverezte föl magát a közösség a szavazat jogával, h az ilyeneket kiszűrje, és a helyükre irányítsa őket. Egészen más kérdés, h képes-e élni ezzel a joggal az a bizonyos közösség. Van, ahol nem. Dél-Amerikában nem, Afrikában nem, szóval komplett kontinensek vannak, ahol a demokrácia, az emberi szabadság csak egy gyenge vicc. Sokan élnek ilyen helyeken. Én nem.

Na, most aztán tőlem lehet bátran törvénykezni, alkotmányozni, hogyne lehetne. Nem érint.

Ez persze ökörség, sőt súlyos kór, örökletes betegség, amit évszázadok óta visel a magyar ember, de azt is mondhatnám nyugodtan, h a Közép-Kelet Európai ember, nem kis részben azért, mert az orvosait is a fizetség érdekli, a gyógyítás egy cseppet sem. Pénzre megy ott minden, ezért nem látja senki az életet, vagy akik látják, azok élve elrohadnak ilyen közegben. Vagy megszöknek. Mert így van ez, szabad a választás, az életet ezzé is lehet tenni, meg azzá is. Az egyik a gonosz útja, a mocsoké, a szarháziaké, a kivert ablakoké, a nemlétező minőségé, a koszé, szemété, rothadásé. Mert nem megcsináljuk, hanem megoldjuk okosba'. Ezekből van most újabb garnitúra nem kétharmad de 96% a parlamentben. Bizony. Teljesen mindegy, mit beszélnek, az is mindegy, mit csinálnak, mert nem törvények az ő törvényeik, a szabad és tisztességes ember rá se köp, annyit érnek.
Idézek egy kis kötelezőt, ami nem kötelező, mert a biblia bizonyos tolmácsolása a kötelező kétharmados többséggel:

"- Elsőrendű - kricsálta a dr. Brodsky. - Nagyszerűen haladsz. Még egy film és végeztünk is.

Megint zajlott az 1939-45-ös sztárüj háború, foltosvonalkás, repedezett filmen, vígyelni való volt, hogy németek csinálták. Német sasokkal indult meg a náci zászlóval meg avval a fura kampós kereszttel, amit a málcsikok az iskolában úgy szerettek rajzolni, aztán igen dölyfös és nadménnüj német tisztek masíroztak poros, bombatölcséres, kidűlt-bedűlt utcákon. Azután ljúgyikat lehetett vígyelni, akiket falhoz állítva agyonlőnek, tiszteket, amint kiadják a parancsot, és iszonyú nagój plottyokat a csatornában heverni, csupa üres bordakalicka és pipaszár fehér nóga mindegyik. Visító ljúgyikat vonszoltak el, bár a hangsávon nem visítottak, mert azon csak zene ment, és ütötték-rúgták őket. A fájdalom és rosszullét közepette csak ekkor vettem észre, hogy micsoda zene is recseg és bömböl azon a hangsávon, és hát Ludwig van volt az, az Ötödik szimfónia utolsó tétele, és ettől egészen bezúmnüj lettem. - Hagyják abba! - kricsáltam, mint az eszelős. - Hagyjátok abba, ti grjáznüj rohadt disznók! Hiszen ez bűn, undorító, megbocsáthatatlan bűn, ti brácsnüjök! - Nem állították le azonnal, mert már csak egy-két perc volt hátra - ljúgyik összeverése, króv folyása, újabb kivégzőosztagok, majd egy jó öreg náci zászló és a VÉGE. De amint a lámpák meggyulladtak, már ott állt előttem a dr. Brodsky meg a dr. Branom, és a dr. Brodsky azt mondta: - Mi az, hogy bűn, he?"*

A végén majd elmondom, mi az.

Propagandafilmet dokumentumnak beállítani bűn. Természetesen a nézőnek is van felelőssége abban, h felismerje, dokumentum formában előadott maónikasót néz; a tanároknak is van felelőssége abban, h a diákok, akik a kezük közül kikerülnek, felismerjék, mikor néznek dokumentumot és mikor trehányságsót, amiben a szereplők csupán díszletek. Semmi nem létezik önmagában, minden dolog interakció, hatás-ellenhatás eredménye. Természetesen van felelőssége a tanároknak, h ezt a diákok felismerjék. Biztos vagyok benne, h Viktor olvasta azt a könyvet, amiből az előbb idéztem, érdekes dolog, h mégis a hatalmat választotta. Az akarat szabad. De a döntésnek van következménye. Viktor esetében disznó elé szórt gyöngy volt az a pár száz oldal.

Nos, nem nagyon fogom kommentálni többé azt, ami most aktuálisan történik, a választások megvoltak - előrehozottan és rendesen is, ideje magával, a maga dolgával törődnie mindenkinek. Odáig jutottam, h inkább olvasok a fentiekhez hasonló régi szövegeket, azok ugyanis érdekelnek. Amit Viktorék a magyar törvényekkel és alkotmánnyal, Magyarországgal művelnek, az meg nem. A választásoknak, kedveseim, tétje volt, és most ki-ki felmarkolhatja a nyereményeit. Van, aki a fidesz-kormányt nyerte, én meg azt, h mostanában van időm gondolkodni magamon is, a sorsomon is, a döntéseken és a döntések jelentőségén is. Merőben emberi dolgokon. De ezt talán már mondtam.

Beszéljünk inkább arról, h elgondolkodtam azon az érdekes dolgon, amit a fenti könyv egyik mondata juttatott az eszembe, h íme sok emberöltő alatt élt, alkotott sok ezer és tízezer ember azért, h könnyebbé tegye az ember életét, h ne kelljen megszakadnia a létfenntartásban, hanem a létezés öröméért létezhessen, és ennek egyes régiókban olyan középkori eredménye lett, h az emberek monoton, értelmetlen munkába gebednek bele, mert olcsóbb embert alkalmazni, mint legyártani egy gépet. Ez persze ott lehetséges csupán, ahol a munkások bére embertelenül alacsony. Itt élek egy országban, ahol elég jól elvagyok, mivel bizonyos követelményeknek megfelelek. Itt aztán messze nincsenek olyan munkahelyek, ahol azért alkalmaznak emberi munkaerőt, mert olcsóbb lenne, mint a gép. Itt az emberi munka sokkal drágább, mint a gép. Azért alkalmazzák az embereket, mert különben szó szerint halálra unnák magukat otthon. Olyan munkahelyek százai-ezrei léteznek, amik már-már a morbiditás határát súrolják. Állami, önkormányzati pénzen fizetett fűnyíró emberek, meg ilyesmi. Nem tudom, ki emlékszik még Vonnegut Elekrtomos zongorájára (asszem Utópia 14 címen is olvasható volt - sőt én most csak úgy találtam meg a CanadaHun.com-on), de aki emlékszik, annak biztosan beugranak azok a sorok a Helyreállíthatatlanok és Javíthatatlanokról, folyó túlpartjáról..

"- Kuppo! - mondta a sah fejét rázva.
Khashdrahr elpirult, és kelletlenül, sajnálkozva fordította:
- A sah azt mondja, hogy ez kommunizmus.
- Dehogyis kuppo! - tiltakozott Halyard. - Nem a kormány a gépek tulajdonosa. Csak egyszerűen elveszi adóba az ipar jövedelmének azt a részét, amit azelőtt munkabérre fizettek ki, és újra elosztja. Az ipar magánszemélyek tulajdonában és vezetése alatt áll, s a versenyből eredő fölösleg megakadályozására a magánipar vezetőinek bizottsága hangolja össze a termelést, nem politikusok. Azáltal, hogy gépek segítségével kiküszöböltük az emberi tévedést, szervezés által pedig a szükségtelen versengést, határtalan mértékben emeltük az átlagemberek életszínvonalát.
Khashdrahr abbahagyta a fordítást, és zavartan összevonta a szemöldökét.
- Attól tartok, kérem, hogy ennek a szónak, "átlagember" nincs megfelelője a mi nyelvünkben.
- Hát tudja - magyarázta Halyard -, az egyszerű ember, nos akárki, mindenki, azok, akik ott dolgoztak a hídon vagy az, aki elhajtott mellettünk abban az ócska kocsiban. A kisember, aki nem kiemelkedő, de jószívű, rendes, egyszerű, hétköznapi ember.
Khashdrahr fordított.
- Aha - morogta a sah. - Takaru.
- Mit mond?
- Takaru - ismételte Khashdrahr. - Rabszolga.
- Nem takaru - fordult Halyard közvetlenül a sahhoz. - Pol-gár.
- Ahhhh - mondta a sah. - Pol-gár - ismételte boldogan. - Takaru-polgár. Polgár-takaru.
- Nem takaru - erősködött Halyard.
Khashdrahr vállat vont.
- A sah országában nincs más, csak elit és takaru.
Halyard összerándult a fájdalomtól; a gyomorfekély egyre jobban kínozta az évek során, mióta Amerikát tolmácsolta a civilizáció hátországaiból érkező elmaradott és tudatlan előkelőségeknek.
A gépkocsi ismét megállt, és a vezető rádudált egy csapat HJH-emberre. Otthagyták talicskáikat az út közepén, és kövekkel hajigáltak egy mókust, amely vagy harminc méterre a fejük fölött kuksolt egy faágon.
Halyard lecsavarta az autó ablakát.
- Húzzák félre az útról azokat az átkozott talicskákat! - kiáltotta.
- Pol-gár! - mondta megvetően a sah, szerény mosollyal mutatva, milyen büszke frissen szerzett nyelvtudására.
- Dögölj meg! - szólt vissza az egyik kődobáló. Mogorván, kénytelen-kelletlen visszajött az útra, nagyon lassan félrehútott két talicskát, közben alaposan szemügyre vette a kocsit és utasait. Azután megállt az út oldalán.
- Köszönöm! Épp ideje volt! - mondta Halyard, amikor az autó elhaladt a férfi mellett.
- Szívesen, doki - morogta a férfi, és Halyard arcába köpött.
Halyard nyugalmat erőltetett magára, és letörölte a nyálat az arcáról.
- Elszigetelt eset - mondta keserűen.
- Takasu yamu brquba, pu dinka bu - jelentette ki a sah együttérzéssel.
- A sah azt mondja - tolmácsolta Khashdrahr komoran -, hogy a háború óta mindenütt ilyen a takaru.
- Nem takaru - cáfolta Halyard ernyedten.
- Skamlish! - sóhajtott a sah.
Khashdrahr odanyújtotta a szent italt tartalmazó palackot. "

*

1987-ben egy felmérés szerint a magyar diákok 80%-a azon a véleményen volt, h Svédországban megvalósult a kommunizmus. A Szovjetúniót 10% alatt említették, mint kommunista országot. Érdekes lenne ma újra megcsinálni ezt a felmérést.
Manapság már nem kéne beleszakadnia az embernek az életbe, nem kéne halálra idegeskednie magát, meg ilyesmi, simán meg tudnák termelni a gépek (még környezetkímélő módon is) azt, amire szükségünk van. Csakhogy akkor az ilyen Viktor típusú meg semlyén típusú nullák nem éreznék, h ők valakik. Van ruha elég, kaja is van éppen elég, nem a ruháról van itt szó. Nájki ruha kell. Meg húgóboss és mekikaja dukál hozzá, ötcentes húspogi három dolcsiért eladva. Mert környezetbarát a doboz, amiben elviszed a pulttól az asztalig. Az nem egészen négy lépés. És ojdiótó héccázlovas. Igen jól bírja a városban az ötvenes, országúton a nyolcvanas tempót. Az okosember a kormány mögött pedig meg van sértődve, h miért nem mehet annyival, amennyit a zótó bír. Mert nem bír megállni, azé'. Azér' van ötven. Néhol meg még harminc is. Hogy a héccáz ló mire van, azt a kutya se tudja. Okos ember siet? Induljon el időben. Ja, h okos ember annál fontosabb. Hát egy lófaszt. Fékilófuksz mindkétcsuklón, karórának már ciki a rolex, és persze mindenképpen kell ehhez ember, aki irigyli. Azért utálták mindig úgy a buta bennszülötteket, mert odamentek talpig aranyba'-díszbe', a buta állat meg nézett, h na és? Na, a buta állatot befogtuk a vak ló helyett, aszt mindjárt rájött, h nem "na és", mert ő megszakad a dologban, én meg nem kell, h dolgozzak, hanem lopok, csalok, hazudok, szerzek és elveszem és mingyá' mindenem megvan.
Na most akkor ki a primitív, he?
* Anthony Burgess - Gépnarancs (1962)
** Kurt Vonnegut - Utópia 14 (1952)

*

Má'meg a Bede

Anyukája nagyon rossz fát tehetett a tűzre, vagy talán az öreganyja, de most komolyan mondom, én még egy ilyen ostoba, sehonnai, semmirevaló szart, mint a Bede nem láttam. Ennek a fideszben, vagy a zemszeszempében, a megyei pártbizottságban, a Hiller farzsebéban, vagy valami polgári ökörben kéne tevékenykednie, de semmiképpen nem újságnál. Én ezt az embert ennyi ésszel el tudnám képzelni még mondjuk szendvicsembernek, jobbikos szóvivőnek, turista jelnek, piszoárnak, vagy köpőcsészének, esetleg hamutartónak. Na jó, romkocsmába az udvarra. A bejárat mellé kívülre, de azért leláncolva. Ezt a faszt..


"A francia válogatott egy világot szórakoztatott el, cserébe egy komplett országból csinált hülyét." - szondja. Így ajánlja ki Szánalmasság, nevetségesség, feleslegesség c. cikkét, ami szánalmas, nevetséges és felesleges, és amit bizonyára most el kéne olvasni ez után a kiajánló után, gondolom, azért lehet ilyen frappánsan kifogalmazva elibénk így e. Olvassa a faszom. Eleve nem olvasok Bedét, mert ostoba, szánalmas, nevetséges és felesleges, de mivel leragadtam ott, vajon melyik komplett országból csinálhatott hülyét a francia válogatott, és akkora pöcs nem vagyok, h ennek bedőlve elolvassak egy szar bede-cikket, ami úgy sem erről szól, hanem már megint kellett a nyomorultnak írnia valamit és ezen úgy kiakadt, h írta ezt a pár soros fost, adatott neki vkivel vmi címet, aszt mehet a marha elé, had nyejje, mindegy csak foci legyen, jó lesz az, satöbbi. Hát olvassa a faszom.


Ugyanis elég ostoba állat az, aki azt képzeli a kicsi fejivee, h akármit tesz egy köcsög focista, bárki is az alapján ítélne meg egy országot. Az ilyen nagyon ostoba állat. Esetleg a bede. De ki a faszt érdekel a bede?

Aszondja magának mindannyiunk kedvenc bedéje: te figyejjé mán csak idefele Mááártony! Millen nap is vaon máma, e? Szereda? Nem, hanem a héjtfű. Vagy a ked. Na, akkor kéne ám írni máma valamit, hogy legyen kenyér az asztalra, meg pogácsa, meg kroszoár, vagy mi az.. Krasznár. Búrkifli. Meg lekvár. Meg kábé. Na, erre odacsoszog talpig meztélábon a gumipapucsijába', onnét a könnyespóchó, és leemeli róla a Magyar Újságírók Ócska Közhelyeinek és Retek Általánosságainak nagyszótárát. E. Feőüti ahun mögnyíllik, asztat randomszerűen kiválaszt egy ostobaságot bellűle. Időnként harsogva megvakarja ja mezíttelen hónaalját, a messzeségbe réved ee, majd folytatja a másolást-zalkotást. Kő a kurtizán a zasztalra. Háromnegyedóra alatt meg is van vele, aztán küldi a csicskának, h lehet nyomatni. Ez ennyi. Bede Mátyus, Index.


A cikket nem linkeltem, holnapra már senki nem emlékszik rá, és senkit nem érdekel. De ez a bűn, mert környezetszennyezés.