Napjaink egyik legbosszantóbb magyar újságírója újból hallatta azt a tündibünti, szőrös, ráspolyos hangját, és megint megmondta. Tudjuk, a megélhetés nagy kényszer, tudjuk, írnia kellett, leadni a betevőt. Bedénél rosszabb újságírókat talán csak a kurucfos beteg nácijai alkalmaznak - meg az ekóteve beteg nácijai, vagy más beteg náci tévécsatornák, pártharsonák, vagy a kereskedelmi szemétgyárosok. Szóval, ha az ember jobban belegondol, a mi Mártonunk nem is a legcsámpásabb liba a pocsolya környékén.
Ha van hozzá gyomrunk és még jobban belegondolunk, végül is annyi szellemi mozgáskorlátozott él újságírásból a magyar baromfiudvarban, hogy tulajdonképpen a Bede ezektől még majdnem előnyére válik el. Néha, halványan az a sugallat csap meg, hogy ez a gyerek valóban szeretne mondani is valamit, csak valahogy soha nem jön neki össze.
A Tóta az elhülyült saját vélt nagyságától, de Mártonka néha még mintha mondana valamit, talán ott érzi a nyelve hegyén, látom, ahogy remegő ujjakkal befűzi a lapot az USB-portba, izzad hozzá, fogait csikorítja, szemi guvadnak, mint szaró kutyának, a háta görbül megfele.. Ha én lennék az irodalom tanára a gimiben, néha megadnék neki egy-egy négyest a fogalmazásaira, és biztatnám, hogy nem baj, hogy már kicsit túlkoros, de mindenképpen van esélye egyszer elsajátítani valamit írásból, gondolkozásból, emberi létezésből, csak ne adja fel, legyen egy kicsit kitartó.
A Tóta demagógiája az én óráimon kerek, egyenletes kettest érnének. Sajnos (tudom, az én hibám, ezért nem lettem tanár) nem látom az értéket a hadováiban, és nem látom a fejlődés jeleit sem.
Na, szóval a Bede-mókus most megmondta, hogy vidékizni nem menő, mert már van webshop, faszbuk és utubi. Ja, csak péz nincsen a websopból vásárolni, mert nincsen munka, csóróság van, és csinálni sincsen mit, és most abban mi az érdekes, ha a másik bunkóval együtt bólogat meg röhög az ember jutub-videókra. Fő kő ám menni a városba, ahun meg löhet nézni, hogy mi a menő, meg hogyan, mert vidéken mifaszt nézzen az ember, a másik birkát, az iternetet, vagy a szúnyogokat? B Edus nyilván arra célzott, hogy űtetüt például lehet a zinterneten is óvasni, nem kell ám ahhoz meglátogatni Pesten. BINGÓ! Ja, lehet, hogy ez így van, de mondjuk kifaszt érdekel egy nemzedékben, ami csak az árleszállításokat olvassa? He, B Edus? Kit?
Mondok én egy igen sajnálatra méltó dolgot, amit talán már te is észrevettél, apafej, csak pontosan tudod, hogy a megélhetésed miatt nem érdemes beszélned róla, mert ha leírod, hogy a parasztok főkőtöztek Budapestre (de már csak azért is, mert a pesti lakás az menő), az erdélyi menekültek mellé, akik tíz hónap alatt magyarabbak lesznek minden élő és holt magyarnál, a Budapestiek meg ha egy csöpp eszük volt, már tíz éve elköltöztek a városból valódi városokba, um. Frankfurt, Köln, München, Berlin, San Francisco, Los Angeles, New York, Oslo, Toronto, Stockholm, London, Bombay, Tokio, Melbourne, satöbbi, hát a te megélhetésednek annyi, Beduskám.
Pedig tartok tőle, hogy ez történt.
Amikor 1990-ben Magyarország újra fölszabadult, eléggé látható volt, hogy akkoriban éppen ott tartottak nyugaton, hogy a létező földek megműveléséhez elég volt mondjuk húsz négyzetkilométerenként két John Deere traktor és egy fél kombájn. A broiler csibéket házhoz hozták kamionnal, majd két vagy három hét után értük jött két-három kamion, és kész. A dolgok legnagyobb része automatizálva volt, és azóta csak annyi történt, hogy még inkább automatizálva lett. Ennek az egésznek az intézése könyveléssel, mindennek együtt mondjuk öt embernek adott munkát, és nyugati szintű megélhetést. Az értelmesebb gazda, már akkor tudta használni a könyvelőprogramokat, amikor kikerült a mez.gáz főiskoláról.
A környéken élő többi ember a termelés szempontjából teljesen fölösleges volt, állami-városi támogatásból indíthattak biogazdaságot, művésztelepet, akármit, az állam örült, ha nem költözött mindenki a városokba, nem növekedett a városi kritikus, munkanélküli tömeg.
'990-ben még rengetegen éltek Magyarországon vidéken, tudjuk, mert látni még az elhagyott házaikat. Index felügyelő elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaki úgy képzelte, minden a régiben marad, csak a jólétet engedjük be, ami eddig kint várt a komcsik miatt.
Ma Magyarországon is elég két John Deere traktor húsz, vagy negyven négyzetkilométerenként, és kétezer alatt birkával sem érdemes foglalkozni. Egy juhász nagyjából 3-500 birkával bír el, fizetést nemigen kap, bejelentve sehova sincsen, írni-olvasni alig tud. Jellemzően csont alkoholista, ha rossz fát tesz a tűzre, elverik. Ezért aztán össze-vissza szövegel ez a Bedus mindenféle faszságot, mint a Tóta is. Kicsit sajnálatra méltó ez, azt hiszem..
”A magyar lakosság speciális eloszlása ugyanis azt is eredményezi, hogy Magyarországról egyszerűen hiányoznak a Barcelonák, a Hamburgok” - hát igen, mert Magyarország kibaszott kicsi. Ma már kezd olyan kicsinek látszani, amilyen csöppnyi valójában. 2003-ban még két és félóra volt Budepestről eljutni Nyíregyházára meg Helsinkibe is. 2003-ban még éppen ezért elég nagynak tűnt Magyarország, de velem előfordult, hogy du. hatkor ültem autóba Budapesten, és du. négykor már Travemündében voltam. Szeretek utazni. Az is előfordult, hogy éjfél körül voltunk Bécsben, és már nem kerestünk szállást, mert minek, azt a pár kilométert már kényelmesen lecsorogtuk Budapestig.
Abban igazad van, drága barátom, hogy nem érdemes Budapesten vidékizni, mert nincsen nagy különbség Budapest és Mucsa között - ez igaz. A körítés amit adsz hozzá, az nem.
Igen, a magyar paraszt, elmegy a teszkóba, és úgy indul Horvátországba nyaralni, mert a Balaton nem elég jó neki, mert ott van teszkó, de a magyar vendéglátós lop-csal-hazudik és köcsög is, így aztán a horvát motelekben azonnal felismerhető, hogy van-e magyar vendég, mert akkor az egész motelt üli a zsír meg a paprikás krumpli szaga, és mindenfelé Amstleles dobozok vannak elszórva, és két percen belül már le is köcsögözik az embert a parasztok. Budapesti parasztok, vagy vidéki parasztok, teljesen mindegy, parasztot mondok, és éppen a XXI. sz-i jelentésében, amikor két db John Deere traktor elég húsz négyzetkilométerenként, és az istállók könnyűszerkezetes, légkondicionált épületek, nem deszkából rótt, náddal fedett karámok többé. Az ellopott törülközőket szóra sem méltatom, de az már azért meglepő, amikor az Akropoliszon magyarok tóják az ócsójegyeket, mert néd má' nem pöcsételte le, hatér' eladom a tízeurós jegyet. Egy magyar persze meg is veszi.
Ha a svédasztalos reggelinél valaki annyit szed a tányérjára (felvágottat zsemlét, rántottát, főttojást, babot, virslit, sajtot, fél paradicsomot (mert az zöldség egészséges), dinnyét, barackot, szőlőt), mint két kozák hadosztály hadtáposa, és utána ”urasan” ott hagyja a felét, az magyar. Csak imádkozhatsz, hogy sehol ne ülhessen melléd, mert ugye a bab és a tojás együtt, az egy óra múlva.. Na, mindegy, a lényeg, hogy ilyet még az oroszoktól is csak ritkán látni, pedig az orosz újgazdagok is tudnak ám alakítani rendesen.
És akkor most el is jutottunk a lényeghez: Budapest főpolgármestere egy ostoba paraszt (ezt nagyon régóta tudjuk), helyettese, a kultúráért felelős embere viszont meglepő módon egy kulturálatlanan ótvaros paraszt, egy kufár, aki a kultúra szóra még lexikonban se keresett rá soha életében.
Az Alföldi Robika nem feltétlenül jó a Nemzeti igazgatói székébe, de ezt nem egy zsírosparaszt, szalonnaképű politikusnak kéne eldöntenie, meg nem is egy marék kisnyilas törpelélek tahónak, hanem húsz évig a lopáson kívül foglalkozni is kellett volna a kultúrával, és akkor talán lennének kultúremberek abban a koszlott kuplerájban, akiknek talán halovány segédfogalmuk volna arról, mi a kultúra 2011-ben, honnan jön, esetleg merre tart. Akinek erről van némi fogalma, az szólhatna bele a nemzeti igazgatójának kilétébe, de gagyi könyvelők, értelem nélküli pártkatonák, valaha volt csillagok recsegő, nyikorgó héjai, csinovnyikok, emberre alig hasonlító szarháziak, húsz fillérért irigy kispolgárok, meg mindenféle műveletlen, mosdatlan, gondozatlan csürhe talán inkább ne tegye. Vagy hát tegye, ugyanis az egész nem számít semmit. Aki abban a bűnranda épületben bármiféle kultúráról beszél, az el van tévedve. Ha Alföldi Robika teszi ezt, akkor ő is el van tévedve. Ott az egyetlen kulturális tevékenység a tízkilós falbontó kalapács szakszerű használata lenne. Slussz. Minden más ócska kompromisszum, a művészet és a kultúra elárulása, fillérekre váltása, öncélú maszturbáció, piaci kofálkodás, olcsó pornográfia. Talmi. Szar.
Nem lett volna szabad üveggyöngyökért kiárulni minden eladhatót abban a nyomorult országban, és akkor most nem lenne nyomorult, mert kicsit sem számít, hogy a szomszéd szemete bűzölög, ahol büdös van, ott sajnos mindenki büdös. Egy budapesti kirándulás után alaposan ki kell mosni az egész ruhatárat, annyira átitatja a kipufogógázok szaga. Aki teheti, a szabadban szárítsa, hogy jól átjárja a friss levegő, és kicsit meg is süsse a nap.
A szag már csak ilyen.
Ha mindenki büdös, akkor könnyű azt képzelni, nem számít bűnnek álnaív kérdéseket feltenni, mint pl. hogy ”Könnyített Himnusz minek van?”. Ha Bedusnak bűn álnaívnak lenni, akkor bűne az az átlag bloggernek is, mert a hazugság az hazugság, az álságosság az pediglen hazugság.
Azért van könnyített himnusza ma Magyarországnak, mert ”a schmitt nevű lónak van, aki sem írni, sem olvasni, se énekelni nem tud, mert egy ló miért is tudna? … ..nem sokára lesz majd kupléváltozat is, amit az embernek öltöztetett ló sikerrel énekelhet és zongorázhat a vidéki haknikon, ahogy már gőzerővel dolgoznak a magyar nyelv egyszerűsített változatán is, ami elsősorban nyihogásból és horkantásokból (és fingásból - a szerk.megjegyz) áll, ha jól tudom. A cirkuszi lovak egy része, valamint néhány elefánt már érti - a schmittpali még sajnos nem..” - ahogy a blog kommentjeiben fogalmazva vagyon. Sokat hozzátenni nem tudok.
Hosszú lett a bejegyzés, és nem csak az, hogy hosszú lett, hanem még szomorú is, mert ha már valami ennyire lent van, akkor azt vajon hogyan lehet fölemelni? Illetlenség és hülyeség azt kérdezni, meddig lehet még lejjebb, mert ugorjon kútba, akit leginkább ez érdekel, biztos vagyok benne, hogy megtalálja ott a választ. A valóban döbbenetes kérdés, amit ma mindenki elkerül, író, rendező, képzőművész, zenész, mind, hogy hogyan lehet innen fölállni. És valóban senkit nem is foglalkoztat a kérdés; aki még a pályán van, azt egyedül a megélhetés tartja ott, és ebben az esetben már nem művészről beszélünk, hanem piaci komédiásról, mézeskalácsfestőről, szentképfaragóról, bocskorhímzőről, kocsmai bandásról és prédikátorról meg más bohócokról. A művész ugyanis nem hallgatna, nem hallgathatna. Így, ezért meri hát megengedni magának egy Tar ló meg a Tar ló könyvelője, hogy beugasson művészeknek, mert nincs, aki a szájára verjen egy csattanósat, mert többé már nem művészek, hanem bohócok - nincs mire visszaszólniuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése