Beszarás (jobbik dizájn)

A múltkoriban még arról elmélkedtem, ki lehet Dúró Dorci sztájlisztja, de a fenti képet elnézve azt hiszem, a jobbiknak egységes sztájlisztja van: egy Hajdúhadházi szobafestő-mázoló-hobbikertész.. De most télleg, kiskertészkesztyűben taperálni a Szent Korona papírmasé másolatát - van ennél lejjebb? Létezik igénytelenebb megoldás? Hát benn vannak a parlamentben, miért nem kértek egy tisztességes cérnakesztyűt valamelyik huszárszerkós díszletkertitörpétől? Olyan bonyolult lett volna? Mert ez meg így most kurva ciki.

*

"Egy kis tülekedés zaja hallatszott a söntéspult felől, és Lasher kihajolt a boxból, megnézni, mi az.
- Hé - szólt oda -, Luke Lubbock! Gyere ide.
Luke, a komoly tekintetű öreg, aki az elefántagyart vitte a menet élén, elindult a söntéstől, közben sörét kortyolgatta, és idegesen nézte az órát. Verejtékezett, akadozott a lélegzete, mintha futott volna idáig. Barna papírba burkolt nagy csomagot tartott a hóna alatt.
Paul örült, hogy közelebbről szemügyre veheti Luke pompás jelmezét. Akár a színpadi jelmezeket, úgy tervezték, hogy távolról hasson. Közelről szemlélve kiderült, hogy olcsó szövet, színes üveg és sugárzó festék teremtette a ragyogást. A derekára kötött, bagolymarkolatú ékköves tőr fából készült. Levendulaszínű zubbonyán szétszórva kakukktojás nagyságú hamis rubinok fityegtek aranyló napkorongok közepén. Zubbonyának kézelőjén és olajzöld nadrágján parányi csengők lógtak körbe, és aranyozott papucsának orrán is két miniatűr bagoly ült.
- Csodálatos vagy, Luke - mondta Lasher.
Luke szeme elégedetten villant, de túlságosan fontos és elfoglalt személy volt ahhoz, hogy válaszra érdemesítse a bókot.
- Sok ez nekem, túl sok - panaszolta. - Most át kell öltöznöm, hogy a parmezánokkal menetelhessek. Kint várnak az utcán, át kell öltöznöm, de egy hülye bezárkózott a vécébe, így hát nem tudok hol átöltözni. - Gyorsan körülnézett. - Beengednének a boxba, és spanyolfalat állnának nekem?
- Mi az hogy! - lelkesedett Finnerty.
A box mélyére engedték, és Paul a játékot élvezve elállta a kilátást a női szemek elől.
Luke motyogva vetkőzni kezdett. Szíja és tőre súlyos dobbanással hullott az asztalra. Azután egyre nőtt a csillogó halom, végül messziről már feloldódó szivárványra hasonlított.
Paul egy pillanatra abbahagyta az őrködést, és hátranézett. Meghökkentette Luke átváltozása. Csak rongyos, durva, nem túl tiszta alsónemű volt most az öregen. És Luke valahogy összezsugorodott, megkeseredett, görcsbe görnyedt, ráncos és vézna lett. Levertnek látszott, egy szót se szólt, és kerülte az emberek tekintetét. Szinte kétségbeesett mohósággal tépte föl a barna csomagot, bíbor szegélyű, aranysujtásos, halványkék egyenruhát húzott elő. Sorra fölvette a nadrágot és a fekete csizmát, a zubbonyt a súlyos válldíszekkel. Megint növekedett, visszanyerte pirospozsgás arcszínét, és amikor oldalára kötötte a szablyát, már a szava is megjött. Jelentőségteljesnek és erősnek látszott ismét. Levetett jelmezét a barna papírba csomagolta, a csomagot a csaposra bízta, és kivont karddal száguldott ki az utcára.
Füttyszó harsant, a parmezánok mögéje sorakoztak, és ő dicső tettekre vezette őket egy álomvilágba, amelyről a járdán álló bámészkodók legfeljebb csak találgathattak.
- Ártalmatlan mágia, régi, ódivatú lárifári - nevetett Lasher. - Maguk beszélnek a rangjaikról? Luke, akinek legfeljebb 80 a minősítési száma, olyan címeket visel, amelyekhez képest még Nagy Károly is csak kuktagyerek. De ez a mesterség nagyon hamar elnyüvi az embereket, csak egynéhány ilyen kivétel akad, mint Luke Lubbock. Végeredményben unalmas az ilyen bujkáló átvedlés."
 [Kurt Vonnegut - Utópia 14, 1952]

*

FRISSÍTÉS:
Köszönettel tory_t-nek: 10/10 pont.