Bő volt ez a hétvége is. Az indexes bulvár után az [origo] produkált valami szívszorongatóan bárgyú, trendi "filmkritikát" - pontosabban fizetett előzetest, beharangozót, vagy ilyesmit, de olyat, amihez foghatót talán csak a Dívány, vagy a Női Lapozó szokott. Vagyis amitől úgy érzi magát az ember, mint aki lenyomott fél kiló zserbót, hat deci habtejszínes kávéval, amit egy kiló cukorral turbózott fel (hogy megálljon benne a kanál). Elég horror. Az origón mondjuk legalább kiírják, ki írta a cikket. Jelen esetben Onozó Róbert munkásságának eredményéről beszélek. - Ami azt illeti, eléggé meglepődtem, h hímnemű az illető, de ez végül is mellékes, miért ne írhatna férfi egy női magazinba?
"A pontos korábrázolás mellett mégis univerzális és időtálló gondolatokat tud megfogalmazni. Leginkább azt, hogy egyedül lenni szar." - Kedves Róbert! Megnyugtathatlak, nem az. A valóság az, h ez csupán egy a hollywoodi klisék és közhelyek nem túl bőséges listájáról. Csupán addig időtálló, míg minden harmadik hollywoodi filmben elismétlik, és egyedül Hollywood csökött univerzumában univerzális.
Egyedül lenni nem szar. Kifejezettem élvezem én is, meg rajtam kívül az emberiség legalább egyötöde, és elég határozottan, saját elhatározásomból tartom ehhez az állapothoz magamat. Mika Waltari és Milan Kundera is elmondja ezt, de még megszámlálhatatlanul sokan ember előttük, utánuk. Azelőtt, h vki a jenkiknél egyáltalán kitalálta a trendet, a klisét: single, a jelenség már létezett, jelen volt minden korban, minden helyen, létezik az állatok között is, és mindig is létezett. Korábban pl. agglegénynek hívták az ilyet, vagy egyáltalán nem hívták sehogy, hiszen házas emberek, és elváltak is voltak, akik pl. hivatásos, vagy zsoldos katonaként, hajóskapitányként vagy más foglalkozást űzve élték életüket család nélkül. Közös jellemzőjük, h nem jártak munka után haza, a feleségük nem kutathatta át éjszakánként a zsebüket, és nem szervezte meg a napjaikat.
Egyedül lenni nem szar. A magad urának lenni nem szar, csak annak, aki nem bírja. Én élvezem. A kettőből az egyik nagybátyám élvezte. Számtalan nagybácsi élvezte. Azt űééítani, h szar, mindössze divatos, tartalmatlan, üres locsogás. Ebből pedig gyanítom, h a film is egy pocsék, teljesen feledhető, amolyan jenkikávé, olcsó, színes papírpohárban, az oldalán pókerrel, h valamivel lefoglald magad míg a híg, ízetlen löttyöt iszod, amiről nehéz eldönteni, ez most tea, vagy kávé. Érdektelen, értéktelen kliséhalmaz, éppúgy, mint a "kritika", amit írtál hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése