Konzervgyár

Borzasztó keményen megfogadtam, h egy időre leállok a politikával, mert valódi jelentősége úgysincsen. Súlytalan a téma, aki nem képes felfogni, hol jó neki, hol verje fel a sátrát, hol alapítson családot, vagy erre éppenséggel Dél-Afrikát választja, az éljen együtt a választásával. Azért, mert valaki a tűzhányó oldalában épít házat, attól a tűzhányó nem lesz hirtelen rossz, éppen úgy tűzhányó marad, mint a házépítés előtt volt. De a politizálgatás olyan, mint minden drog, mint amit a Morvai szed, vagy bárki más, aki elájul, ha kétezer ember tapsol neki, vagy kattint rá, és önkívületében azt képzeli, lebeg és nem vonatkoznak rá a természet törvényei. Ami azt illeti, borzasztó nehéz lenne olyan örömet okozó dolgot találni, ami nem működik drogként. Maga az örömérzet az amire könnyen rászokik az ember, eléggé mindegy, mi váltja ki magát a függőséget.

Ezt a mostani írást az provokálta ki, h éppen gépet telepítettem (többek között munkamániás is vagyok, úgy küzdök a függőség ellen, h annyi függőségem van, h egyik sem tud fölébe keveredni a másiknak), és a hangot szerettem volna kipróbálni, erre bejött a uTube-n vmi Ákos, aki olyanokat mondott, h két cselekmény közül az egyik nyilvánvalóan rossz, a másik meg jó, és ezt mindig egyértelműen el lehet dönteni. Egyrészt ki a fasz ez az Ákos, ez a világbölcse? - merül föl a kérdés, hiszen olyan problémákra tud csípőből választ, amit az emberiség legnagyobb koponyái feszegetnek hosszú évezredek óta (um. erkölcs és etika).


"A jó és rossz mint ellentétpár fogalmának ... értelmezésében a bölcs megérti a jó és a rossz valóságát, míg az ostoba a jó és a rossz fogalmára összpontosít. A bölcs tudja, hogy bármilyen jelenlegi gonoszt hamarosan egy új jó vált fel, míg az ostoba örök igyekezetével gyümölcstelenül próbálja a gonoszt kiirtani." - tartja az egyik (meglehetősen hiányos, könnyen támadható) megközelítés a sok százból, ezerből.

Kőkemény guglizásba kezdtem, h kiderítsem, ki ez az Ákos, az eredmény pedig a következő: a zenéje szar, gyermeteg és több, mint sablonos, a srác pedig egy ... khm.. artista (jongleur).. izé.. haknicsávó. Nem csoda, ha merész kijelentései, igazságai is megmaradnak a dalszövegek, a vásári kikiáltók szintjén. "Mi emberek alapvetően szellemi lények vagyunk" - (óóó, nézz a szemembe s szoríííííccsad a kezem) jelenti ki. Fogalmam nincs, mire alapozva az "alapvetően"-t, hacsak nem arra, h ez általában refrénnek be szokott jönni: óóó-ou-ou-óóó-ho-hóóóó-u-óóó, bébi! És minden más csak ennek utána..

Érdekes az érvelés, pontosabban inkább ismerős, mint érdekes. Nagyjából megegyezik azzal, h a kereszténységet tűzzel-vassal íratni kell, mert a papok ingyenélő, pedofil, hataloméhes méregkeverők, és a történelemből tudjuk, h alapvetően, élet, és emberellenesek, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk őket farizeusoknak, akik Isten nyáján és tulajdonán élősködnek. Hogy ez sarkítás? Nem, ez nem sarkítás, ez "csupán" általánosítás. Ugyanis nem minden keresztény papra igaz, még az is meglehet, h a papok egyharmada rendes ember, egy ezreléke pedig jó pásztor, de a keresztény egyházra feltétlenül igaz a kijelentés, mióta a Róma lett a feje és államvallássá, politikai, hatalmi tényezővé tették, szemben Jézus világos szavaival: "Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem." - kemény szöveg, mi? Igazi vízválasztó.

Azt mondja az artista srác, a pénzre építjük egész életünket, és ez nem jó. Nos, ez így igaz nagyjából az egyiptomi kultúra óta, bár akkoriban még gyakran karkötő és nyaklánc formájában hordozták az emberek a vagyonukat, de Mezopotámiában és Egyiptomban már volt pénz három ezer évvel Jézus születése előtt is, az arányok változtak azóta csupán. Ákos barátunk tehát valami még régebbi dologról beszélhet, amit konzerválni kéne, sajnos azonban ennél messzebbre alig látunk vissza az időben. Az a kor szinte nyomtalanul eltűnt. Élükre állított kövek, barlangrajzok, tüzek maradványai, és csontok maradtak ránk abból a korból, más nem igazán. De már ez a háromezer év is több, mint ami Jézus születése óta eltelt, méghozzá majdnem ezer évvel. Tessenek már belegondolni, milyen lesz a világ 3010 április 1-én, csak h érezzük az arányokat. Mivel fognak viccelni az emberek? Mankónak használhatjuk a wikipédiát, tessenek megnézni, milyen volt 1010-ben, és megnézni, milyen ma. Így hát arra a következtetésre jutottam, h amikor a srác konzerválásról beszél, mivel nem mondja meg, mit akar konzerválni, így valójában azt mondja meg, mit nem akar: változást. Ennél hülyébb dolgot én meg el sem tudok képzelni egy örökké változó világban.

Ákos értékkonzerválásról beszél, és ezt állítja szembe azzal, h kinek-kinek az életre adott válaszát tisztelni kell. Sok lehetséges válasz van, de csak egy igaz válasz, úgy mondja. (Óóó-ou-ou-óóó-ho-hóóóó-u-óóó, bébi!) Arra nem tudok rájönni, ki fogja eldönteni, melyik az a válasz. Gondolom, Ákosnak erre is van ötlete, na de ki mondta, és mikor, h az ő véleményét kéne elfogadni ebben a kérdésben. Azt, ha nagyon kell, elfogadom, h egy igazság van, ebben az esetben viszont ragaszkodom hozzá, h az az igazság az enyém legyen. Persze Ákosé is lehet, amennyiben ő szintén az én igazamat tartja az egyetlen igazságnak. Ellentét akkor támad, ha ha erre nem hajlandó, ha nem áll szándékában tisztelni az én válaszomat az életre. Ebben az esetben feloldhatatlan ellentét támad - mármint, ha csak egy igaz válasz létezik, amit persze éppen ezért oktalanság feltételezni. A gyakorlat ugyanis sokkal inkább azt mutatja, hogy millió és milliárd válasz létezik, ám mindig is van egy csoport, amit roppantul zavar, ha nem az ő válaszát tartják az igaznak és az egyetlennek, sőt léteznek olyanok, akik egyenesen szarnak az ő megoldásukra, kacarásznak rajta, nem tisztelik azt kicsit sem. (Óóó-ou-ou-óóó-ho-hóóóó-u-óóó, bébi!) Ákos, úgy tűnik, mostanában ehhez a csoporthoz csatlakozott (nem, nem a nevetgélőkre gondolok), ami egyfajta válasz az életre, és én elfogadom. A másik ember válaszát az életre én elfogadom. Ha valaki úgy dönt, ostobán mer csak szembenézni az élettel, elfogadom. De azt nem tudom megállni, h az ostobaságot szó nélkül, kuncogás nélkül hallgassam végig. (Óóó-ou-ou-óóó-ho-hóóóó-u-óóó, bébi!)

Ha a te válaszodat fentebbvalónak akarod beállítani, h mi a jó, azt te akarod megmondani, és korlátozni akarod az én jogomat a saját válaszomhoz, saját sorsom feletti döntéshez, akkor könnyen bajba kerülhetsz. Ugyanis erre az évezredek során semmi más válasz nem volt még, mint, h előbb-utóbb összeszedték a bátorságukat az emberek, és elkergették azt, aki megpróbálta rákényszeríteni a többségre a saját igazát. Vagy elment magától, vagy vér folyt. Sok vér. Mert jobb állva meghalni, mint térdepelve élni. Olyan is előfordult, h azok mentek el, akik szartak az ostobák véleményére, erre ezek utánuk mentek az elvonultaknak, és ott kaptak a pofájukra. Azért említem ezt, mert elég világosan mutatja, h azok, akik saját véleményüket rá akarják kényszeríteni másokra egyáltalán nem passzív lények, ez pedig megmutatja, valójában mi is mozgatja őket. Ők nem az igazságot keresik, hanem a befolyást. Ahogy a srác mondja: jó válasz csak egy van. Úgy hívják, szabadság. A szabadságtól senki szabadságszerető ember nem retteg soha, és nem is mond le róla soha. Mások azonban félnek tőle. Ó, az ostobák semmitől nem félnek jobban, mint a szabadságtól! (Óóó-ou-ou-óóó-ho-hóóóó-u-óóó, bébi!)

Ákos felhozza, h a politikusok, a pártok szétlopták az országot. Ez így igaz. Ám a teljes igazsághoz hozzátartozik, h valójában ők csak a törvényi hátteret adták meg, a lopás minden szinten ment. Aki lefizette a közterületist az épp úgy lopott, mint az, aki a fizetésének egy részét zsebbe kapta, vagy aki lefizette a rendőrt, vagy az orvost, amint az az orvos is, aki zsebbe elfogadott pénzt. Ez egy roppant organikus, ideológiákon, valláson felül álló dolog. Ha minden tolvajt liberálisnak tekintünk, akkor Magyarország a tízmillió liberális országa, és ebben az esetben minden magyar párt liberális párt, még a nyilasok is. Persze Ákoson kívül, mert ő nyilván soha nem fogadott el és nem is fizetett ki számla nélkül pénzt. (Óóó-ou-ou-óóó-ho-hóóóó-u-óóó, bébi!)

Ákos szerint a liberalizmus rossz válasz. Éppen csak azt nem mondja meg, mi a jobb válasz, egyáltalán nem mond semmi mást, minthogy csak fogd meg a kezem, nézz a két szemembe és énekelj velem, óóó-ou-ou-óóó-ho-hóóóó-u-óóó, bébi..! Szuper. Tényleg nagyszerű. Ha artistákra hallgatunk gondolkodók helyett, nem kell csodálkozni, ha Joshi Barátok meg Maónikák az orvosaink.. A széllel szembe hugyozás tipikus esete: pisis lett a nadrág szára már megint..