Jogász vagyok, nem közgazdász

”Orbán beszédjében azt is mondta, hogy úgy tűnik, Magyarország az egypártrendszer felé mozdult el, és az egy párt a Fidesz lesz, amelynek nem lesz komolyabb versenytársa a többi párt.” - Ki gondolta volna, hogy aXXI. sz. második évtizedének ez lesz a kulcsmondata? Szerintem senki. Az emberek leginkább azt várták a fidesztől, hogy majd civilizáltan viselkednek, visszafogják magukat, megmutatják, hogy ők úriemberek, mert nem akarnak megint akkorát bukni, akkora nyaklevest kapni, mint 2002-ben. Hát a zemberek ezt kurvára benézték. Az emberek azt gondolták, a XXI. században, Európában nem kerülhet veszélybe a demokrácia, magától értetődő a demokrácia, nem merülhet fel kétség sem a mellette való elkötelezettséget illetően. Ezzel szemben a Magyar Köztársaságból egyszerűen Magyarország lett. Ezzel szemben a demokrácia, a szabadság egy olyan érték, amit ki kell vívni, meg kell érdemelni.

Világos az is, hogy a Führer gazdasági programja nem fog megvalósulni, hiszen ő jogász, nem közgazdász, de mire ez kiderül, ennek már nem lesz jelentősége, hiszen ő jogász. Nem lesz egymillió munkahely, a közmunka csökkenti a szabad piacon való elhelyezkedés esélyét, a közmunka intézményesített nyomort jelent, és természetesen a versenyszféra adóiból kell finanszírozni éppen úgy, mint a segélyeket. Ám közben olyan korban élünk, amikor a termelés legnagyobb részét gépek végzik. Ha elég magas az emberek bére, pillanatok alatt lehet gépet tervezni szinte bármely munkafolyamat elvégzésére. A jelenleg élő hét milliárd ember legnagyobb részére ehhez nincsen semmi szükség. Egyetlen modern traktorral meg lehet művelni annyi földet, ami egykoron több falunak adott munkát - idénymunkát. Télen aztán vagy éhen haltak ezek az idénymunkások, vagy kihúzták valahogy tavaszig. Egy tehetősebb magyar gazdának ma legalább két ilyen traktora van, ha nem három. Bérbe is szánt. Van neki két jó embere, akikben megbízik, nem teszik tönkre a drága gépeket, és amikor itt az ideje ők hárman szántanak éjjel-nappal. A traktor GPS-sel eligazodik a soron. Bohócnak van rajta az ember. Semmiből nem állna bejelölni a területet neki a műholdképen, megadni, milyen mélyen szántson, aztán ott is lehetne hagyni, küldene sms-t negyedórával előtte, hogy kész van. Ezért hal ki a magyar vidék is. Nem a cigányok miatt. A tesco-ban olcsóbb a paprika, mint amibe a mag meg a permetszer kerülne. Persze olyan mag, amit minden évben meg kell venni. A cigányok csak beköltöznek a megüresedett házakba. Az elhagyott New Yorki bérházakba is beköltözik valaki. Nagy a zsúfoltság, de a kormány még több embert akar.
Nem tartozik közvetlenül ide, de a politikai elemzők is elmennek a gügyögésükkel a picsába. Az elmúlt időben sikerült bemutatniuk: a politikai elemző arról szól, hogy pártszempontból szemezgeti a történéseket, aggódik a kisebb-nagyobb párteseményeken, latolgatja a pártok dolgait, megállapítja, hogy idén 0,333%-al kevesebb hangya futkosott ennek a fának a kérgén, mint tavaly, ami tízéves átlagban nem is olyan jelentős/kétségtelenül vészjósló eltérés, és ebben semmiképpen nem ért egyet a kollégával. Közben tőle két lépéssel gyökerestül kinyűtték az erdőt, de ez neki nem tűnt fel, mert az ő fájának kérgét meghagyták neki a keziben, hogy nézhesse. Mennyit is keres egy pol.elemző? Bruttó 150 ezret, mint egy kezdő orvos? Fizessék a pártok, basszameg, többé egyetlen fillért se fizessen ki az állam politikai elemzőkre! Nincs rá szükség. Persze úgyse a pártok fogják fizetni, az adófizetők fogják fizetni, mint eddig is, a politikai elemzők meg ködösítenek, fossák az üres szavakat, bámulják a meztelen kérget a tarvágás kellős közepén, gumicsizmában, vadászkalapban, bozótvágó macsétával az övükön, mint eddig is. Minek? Kő a véleményük a Zelnöki Hivatalba. Csak az Elnöki Hivatalra nincsen már semmi szükség, mert, az országot arcon köpve, ott most egy lovat szállásolt el a Führer.
2009-ben senki nem gondolta volna, hogy orbánék azzal a feltett  szándékkal indulnak a választásoknak, hogy visszaadják a pofont Magyarországnak, amit 2002-ben kaptak. Ez a baj a jobboldaliakkal: a bosszú és a gyűlölet hajtja őket. Jobban hajtja őket a gyűlölet, mint önös érdekük. Az msz(m)p-féle baloldallal meg az a baj, hogy nem baloldal, de lopós, mint állat.
”Nem értek egyet Marxszal, nincsen a történelemben determinizmus. Nem igaz, hogy a kapitalizmus után feltétlenül a szocializmus, majd a kommunizmus következik. Jött ugyan a kommunizmus, de a következő lépcsőfok mégis a kapitalizmushoz való visszatérés volt.” - mondja Bokros, mintha nem tudná, hogy soha nem jött semmiféle marxi értelemben vett kommunizmus, se szocializmus, sem semmi hasonló. A Marx Károly KözGázon tanult, szal illene tudnia, hogy az ősközösség és egyes Észak-amerikai indián kultúrák óta, nem volt olyan soha, sehol, hogy szocializmus meg kommunizmus. Ami volt, az cocilizmus meg komejnizmus, egy nagy piros lufi volt. Sztálini maszlag. Nem a legfejlettebb kapitalista országban, nem a legfejlettebb, legműveltebb, legjobban képzett melósok, programozók, tudósok vették át a hatalmat, hanem a legfejletlenebb, csupán félig európai országban robbantottak forradalmat bizonyos  nyugat-európai érdekcsoportok, mert a háborúban minden szabad. Ez volt, ennyi történt, ezen kár lenne vitatkozni. Meg azon is, hogy ez kommunizmus volt-e, vagy éppen ez a mesterséges robbanás/robbantás kényszerítette aztán ki Roosvelt kommunizmusát, aztán az un. jóléti társadalmat, amit most, hogy a robbanás utolsó rezgése is elmúlt, az utolsó füstpamacs is eloszlott a légbe, egyesek szerint le lehet bontani. Ám, az én buta fejem szerint ezzel csupán visszatérünk a Marxék által jelzett útra. Bizony, ezt nagyon is elképzelhetőnek tartom, mert én buta vagyok, és egyszerű. Ráadásul kívülálló.
Arra mindenesetre még emlékszem, hogy 1986 környékén egy felmérésben a magyar általános iskolások majdnem nyolcvan százaléka Svédországot jelölte meg válaszul arra a kérdésre, hol van kommunizmus. A Szovjetuniót 10-15% tartotta helyes válasznak. Kicsit furcsállom, hogy Bokros úr még 2011-ben is ezzel a 10-15%-al ért egyet. Ezt 1986-ban nagyon kevés kisiskolás hitte volna el. Kinevettek volna, ha ezt mondom. Azt hitték volna, elvont viccet mondtam.
Különben a magam részéről kétlem azt is, hogy Marx valaha állította volna, hogy a történelemben van determinizmus.
Ide, azt hiszem, most egy Waltari idézet hiányzik:
”Ismereteink szerint az ember élete meghatározott hosszúságú szakaszokra tagolódik. Minden szakasz lezárultával az ember megújhodik, és gondolkodása is megváltozik. Azt mondják, hogy egy ilyen szakasz ötvenöt hónapig tart. Mások úgy tartják, hogy minden szakasz időtartama öt év és hét hónap. De azok vélekednek így, akik mindenben bizonyosságot akarnak, bár a világon semmi sem biztos. Az emberek különbözők, és az emberi élet egyes szakaszai is különböző hosszúságúak. Ahogyan mindegy, hogy a cserépkorsót a kavicsokkal a megboldogult fejéhez, a lábához vagy a padozatra rakják az áldozati ajándékok közé, ugyanúgy hiábavaló a korsóban lévő kavicsok számából kiszámítani az ember természetes életkorát, éveinek és hónapjainak a számát. Az egyik szakasz tartama lehet három év és két hónap, a másiké viszont akár tíz év is.
De az emberek túlnyomó többsége sohasem hajol le, hogy kavicsot vegyen fel a földről, és megőrizze, mint élete valamelyik időszaka befejeződésének és egy új időszak kezdetének a jelét. Ezért megbocsáthatatlan, ha a rokonság gyűjt össze a korsóba egy halom kerek kavicsot, az elhunyt éveivel és hónapjaival számolva ezek mennyiségét. Ebben az esetben a kavicsok az ember életkorát mutatják, de semmi egyebet nem mondanak el róla. Az emberek szokásos életét élte, és beérte ennyivel.
Ahogyan az embernek, ugyanúgy a népeknek is meghatározott életszakaszai vannak, ezek az istenek korszakai. Így mi, lukumók azt is tudjuk, hogy az etruszkok tizenkét népe és tizenkét városa tíz ilyen nagy korszakot kapott arra, hogy éljen és meghaljon. Mondjuk, ezer évet, mert így könnyebb kimondani. De a korszakok időtartama nem száz év, hanem lehet ennél több is, meg kevesebb is. Egy ilyen korszaknak csak a kezdetét és a végét ismerjük, mert erre csalhatatlan jelt kapunk.
A tudásban az ember bizonyosságot keres, ami nem létezik. Ezért az áldozópapok a feláldozott barom gyomrát cserépből készített gyomorhoz hasonlítják, amelyen megjelölték és felírták az istenek területét és nevét. De az isteni értelem híján vannak. Ezért tévelyegnek.
Hasonlóképpen a madárjósok is kívülről megtanulják az öregektől a madarak röptének és csoportosulásának számos szabályát. De ha olyan jellel találkoznak, amilyenről még semmit sem hallottak vagy tanultak, tanácstalanná válnak, és vaktában mondanak jövendőt, mintha zsákot húztak volna a fejökbe.
És én, Turms, nem is tartom érdemesnek, hogy a villámokat figyelő papokról szóljak, akik vihar közeledtekor felkapaszkodnak a hegygerincekre, a szent helyekre. Ők az égtájakat és az égboltot osztották fel az istenek között, és egymás között a villámok színéről és alakjáról beszélnek, és mindezekre szabályokat és tantételeket állítanak fel, s tudásukra büszkén oktatják ezeket kísérőiknek. Így hát tévednek ők is, és félremagyarázzák a villámok világos üzenetét, nem elégedvén meg szívökben az isteni értelemmel.
De elhallgatok, mert ennek így kell lennie. Minden megdermed, minden megcsontosodik, minden elavul. Nincs siralmasabb az elavuló és sorvadó tudásnál. Tévelygő emberi tudás az isteni értelem helyett.
Az ember sok mindent megtanulhat, de a tanulás nem tudás. Az igazi tudás kizárólagos forrása a veleszületett bizonyosság és az isteni értelem.
Így írtam én, Turms, kalamussal a viasztáblára. Aztán észrevettem, hogy hiábavalóságokat írtam, és letöröltem.”
(Mika Waltari: TURMS, A HALHATATLAN FÖLDI ÉLETE TÍZ KÖNYVBEN, KR. E. KÖRÜLBELÜL 520-450 KÖZÖTT)