(Kreativ Online 2011. szeptember 13. 14:45)
Múlt hétfőn Uj Péter főszerkesztő jelentette be távozását, előtte Kardos Gábor ügyvezető, Tóta W. Árpád publicista, korábban Vaszily Miklós vezérigazgató, Barczi Imre, a, Blog.hu alapítója, Illés A. Etele vezető dizájner és még számos munkatárs távozott. Mi folyik az Indexnél? Valóban politikai nyomás nehezedik a tulajdonoson, Spéder Zoltánon keresztül a szerkesztőségre?
Az elmúlt hónapok felmondásai után múlt hét hétfőn maga az alapító-főszerkesztő, Uj Péter is bejelentette távozását az Indextől. Uj nem kívánt a Kreatívnak érdemben nyilatkozni az okokról, azt mondta, amit elmondhat és el szeretne mondani, az benne van hétfői körlevelében: „Az én döntésem, közös megegyezés satöbbi satöbbi. Az érdemeim el vannak ismerve. […] maradjunk a műfaj legfrappánsabb közhelyénél: »úgy érzem, itt az ideje új kihívásokat keresnem«. Közismerten vonzódom az új kihívásokhoz, már pendelyes koromban is új kihívásokkal játszottam a porban. Az óvodában új kihívás volt a jelem. Ellenben a régi kihívásokat nem állhatom. A régi kihívások már egyszerűen nem jelentenek kihívást. Ezért ideje újakat keresni. Rövid, a szerződésemben előírt kényszerpihenő után újrakezdem.” Hogy merre megy Uj Péter, egyelőre nem tudni, a piaci pletykák ellenére – Sanoma, Ringier – a legvalószínűbb, hogy még nincs semmi konkrétum, és a szerződésében előírt féléves kényszerpihenőt használja majd fel az újrakezdés megalapozására.
A levél ironikus semmitmondása nem véletlen, a leendő exfőszerkesztő nyilván számos - a későbbiekben kifejtendő – okból nem kívánja élezni a helyzetet, a maga és a szerkesztőség érdekében. A Heti Válaszban csütörtökön megjelent interjúban sem hangzott el a távozást illető lényegi információ. Az Index irányából azonban már több mint egy éve érkeznek hozzánk az anomáliákról hírek, így a hónapok óta folyó háttérbeszélgetéseknek köszönhetően viszonylag élesen kirajzolódik a kép: a felmondások mögött a tulajdonossal való konfliktusok állnak.
Azonnal, kérdés nélkül
Spéder Zoltánnal alapvetően két okból: közismerten autoriter cégvezetési stílusa és politikai-gazdasági kapcsolataiból adódó tartalmi elvárások miatt konfrontálódott a szerkesztőség. Spéder, aki jelenleg az Indexet kiadó Central European Media & Publishing (CEMP) igazgatótanácsának elnöke, 2005-ben, még az OTP vezérigazgató-helyetteseként tűnt fel az Index mögött. Igaz, nem ő, hanem Nobilis Kristóf vásárolta meg a portált, de már akkor is sokan úgy vélték, Nobilis mögött Spéder áll. Pár hónap múlva azonban nyilvánossá vált, hogy Spéder Zoltán a valódi befektető, aki később annyira nem akart már rejtőzködni, hogy az Index tizedik születésnapján, 2009-ben, az A38 hajón már beszédet is mondott. [A CEMP-pel és tulajdoni viszonyaival, illetve a tulajdonos politikai-gazdasági kapcsolataival bővebben következő cikkünkben foglalkozunk majd – A Szerk.]
Spéder 2007-től, az OTP-től való távozása után egyre jobban egyre aktívabban volt jelen az Index cégvezetésében, ami a 2008-as gazdasági világválság és a média egészét sújtó recesszió idején csak erősödött: a tulajdonos szinte napi szinten vett részt a büdzséről és egyebekről való döntésben. Ahogy egyik informátorunk fogalmazott: „Kénye-kedve szerint talált húszezer forintos tételeket, amiket nem fizetett ki a cég, és különböző juttatásokat is megvont.” Ismerői szerint a tulajdonos vezetési stílusát leginkább az jellemzi, hogy igyekszik mindent saját maga ellenőrizni és kézbe fogni, a beosztottait pedig megpróbálja végrehajtói szinten tartani, anélkül hogy a nagyobb folyamatokat áttekinthetnék. Ez az Index híresen laza, kaotikus és sok szempontból demokratikus szervezeti működésével nyilvánvalóan nem fért és fér össze.
A megvásárlás után a Portfolióból – szintén CEMP-tulajdon – érkező Vaszily Miklós vezérigazgatóként nagyon jól működött ütközőként, szigetelőként az Index és a Spéder-központ között. Két-három évig csak rajta keresztül érkeztek utasítások, igények, döntések, és semmiféle közvetlen kapcsolat nem volt, néhány formális találkozótól eltekintve. 2007-2008-cal ez változott meg, ahogy Spéder egyre erősebben megjelent a cégvezetésben. Vaszilyt a vélekedések szerint az őrölte fel, hogy folyamatosan olyan döntéseket kellett menedzselnie, melyeket nem ő hozott, és amelyek mögött a stratégiát sem ismerte, a felelősség viszont rá hárult. Többen említették azt az elhíresült, üvöltözésbe torkolló esetet, amikor az új székházba egyik nap egyszerűen nem tudott bejutni, mert a tulajdonos kártyás beengedőrendszert telepíttetett a portára a tudta nélkül. Vaszily végül eladta a portfoliós tulajdonrészét, és 2009 végén távozott. A szerződésében egyébként nem szerepelt versenytárskizárás, a helyzet iróniája, hogy távozó vezérigazgató állítólag azt mondta, felesleges is lenne, hiszen „úgyse fogok holnap elmenni az Origóhoz”, rá nagyjából két hétre pedig éppen az Origo kereste meg ajánlattal, amit végül elfogadott.
Kicsinálják?
 |
| Csányi Sándor és Spéder Zoltán |
Ilyen körülmények között jelent meg tavaly június 4-én, kormányváltás után az a cikk, amely a miniszterelnök első brüsszeli útjáról szólt, amikor megpróbált magasabb államháztartási hiányszámot elérni az Európai Bizottságnál, sikertelenül. A pletykák szerint az Orbán pofonért utazott Brüsszelbe című írást Varga Mihály, a miniszterelnökséget vezető államtitkár, korábbi pénzügyminiszter, vadabb pletykák szerint maga Orbán Viktor is szóvá tette Spédernek. Nem elrugaszkodott feltételezés, hogy a cikket jegyző Baksa Roland későbbi távozásához ez is hozzájárulhatott. (Baksa most az Origo gazdasági újságírója.)
A későbbiekben számos újságíróhoz jutottak el olyan visszajelzések a párt köreiből, hogy szerintük az Indexben valamiféle baloldali fordulat folyik, szinte minden napra jutott valami feszültség egy-egy hír, ad absurdum blogketreces blogcím miatt, ami nyilvánvalóan nagyon érzékenyen érintette a tulajdonost, aki emiatt még keményebben akarta fogni a szerkesztőséget, első intézkedésként letiltva a havi jutalomkeretet. Spéder vezetési stílusával tisztában lévő ismerősei szerint legszívesebben ő személyesen szerkesztené a címlapot, így az a – a több szerkesztőségi munkatárs által elmesélt – sztori sem tűnik teljesen alaptalannak, amikor a tulajdonos az éjszakai ügyeletesnek közvetlenül – főszerkesztőt, ügyeletes szerkesztőt megkerülve – telefonált, hogy cserélje le a címlapképet Schmidt Máriáról, mert előnytelen.
Folyamatos konfliktusforrás volt a tulajdonos és a főszerkesztő között Tóta W. Árpád személye is, akit Spéder Zoltán köztudottan el akart távolítani a laptól, amin Tóta egyre inkább kormányellenes, egyre szókimondóbb stílusa sem segített. Uj Péter nem volt hajlandó kirúgni Tótát, bár az Index első fegyelmijét kénytelen volt kiosztani neki a híres, Szalai Annamáriát ábrázoló photoshopolt pornófotó belinkelése miatt. (Tóta egyébként 2011. augusztus közepén mondott fel az Indexnél, és egy hete igazolt a Hvg.hu-hoz.) Egy másik fegyelmit az azóta távozott Tevan Imre főszerkesztő-helyettes kapta, teljesen abszurd módon Uj Péter egy tumblres posztjának reblogolásáért, amelyben Csányi Sándor akkor nyilvánosságra került UD Zrt.-s hangfelvételeinek okán emlegette az oligarchákat. A botrány után az Indexről eltűntek az OTP hirdetései.
Rendnek kell lenni
Az időközben elfogadott, hatalmas pénzbüntetéseket is kilátásba helyező médiatörvény miatt is a szerkesztőségi rend szigorítását várta a tulajdonos, egészen konkrét elképzelésekkel előállva: például folyamatos ügyeletet szeretett volna, amely a kényesnek ítélt tartalmakat öt percen belül eltünteti, hasonló felelősségi rendszert kívánt kialakítani a blogokra is, illetve szankciók, levonások bevezetését. A hírek szerint különösen a bankadó és környéke, a konkurens médiacsoportok tulajdonosi hátterében való kutatás (az Infocenter hátterével foglalkozó cikk miatt), illetve a miniszterelnököt támadó írások minősültek különösen kényesnek.
Mindennek Uj Péter és a szerkesztőség nyilván ellenállt, ami csak tovább növelte a feszültséget. A szerkesztőség irányából érkező diplomáciai kísérletek rendre megbuktak, és tavaly őszre-télre nagyon megromlott a hangulat. A főszerkesztő végül a Nagymező utcai Instantba hívta össze a szerkesztőket december elején, hogy bemutassa, mit akar a tulajdonos. Az írásos anyag a Simicska Lajos Stratégiai Ballisztikus Tartalomelhárító Rendszer nevet kapta. A reakció egyöntetű volt: egy ilyen rendszer a a szerkesztőségi függetlenség megszűnését, és gyakorlatilag az Index - legalábbis amit most Indexként ismerünk – megszűnését jelenti, többen azonnal fölmondást helyeztek kilátásba. A főszerkesztő itt állítólag kijelentette, hogy lemondott a lap megmentéséről, nem fog együttműködni a tulajdonossal, csak időhúzásra játszik, hátha még megveszi valaki az Indexet. A munkatársak rendre felemlegették Uj Péter karácsonyi bulin elmondott beszédét is, ami gyakorlatilag temetési beszédnek is elment volna.
Év eleje óta Uj Péter szinte nem is vett részt a szerkesztőség munkájában, volt, aki szerint apatikussá vált, mások azt gondolták, valamiféle megoldáson – menekülésen, új lap létrehozásán – törte a fejét. A megromlott hangulatban további kulcsemberek hagyták ott a céget – persze nyilván volt olyan is, akinél nem ez volt a fő motiváció -, majd augusztusban Kardos Gábor ügyvezető is felállt. Az ő távozásáról keveset tudni, de vélekedések szerint egyszerűen belefáradt a tulajdonossal való folyamatos konfrontációba. A bejelentéskor Uj Péter a beszámolók szerint elcsukló hangon közölte a szerkesztőséggel: mindennek vége.
Kérdések, válasz nélkül
Természetesen a tulajdonost is megkerestük kérdéseinkkel, Pusztay András vezérigazgatón keresztül, az alábbi levéllel:
Több forrásból is úgy értesültünk, hogy Uj Péter távozásának hátterében a tulajdonossal való konfliktusok állnak. Legutóbb az Fn.hu-n megjelent, Tóta W. Árpáddal készült interjúban fogalmazódtak meg olyan állítások, amelyek erre a konfliktusra utalnak. Az interjú tulajdonképpeni leglényegesebb állítása, hogy a szerkesztőségre olyan nyomásgyakorlás nehezedik a kormány részéről, amelyet a tulajdonos nem hogy enyhítene azzal, hogy megvédi a szerkesztőséget, hanem gyakorlatilag rajta keresztül fogalmazódnak meg elvárások cikkekkel, témákkal kapcsolatban. A témával kapcsolatban a következő kérdéseink vannak, kérjük továbbítsa azokat a kiadó vezetőjének, a CEMP igazgatósága elnökének, Spéder Zoltánnak:
- Mi az Index kiadójának és annak vezetőjének, Spéder Zoltánnak az álláspontja ezekkel az állításokkal kapcsolatban?
- Milyen esetekben keresték meg Spéder Zoltánt vagy a kiadó más vezetőjét azzal, hogy bizonyos érzékeny témákkal ne foglalkozzanak az Index újságírói?
- Milyen esetekben keresték meg Spéder Zoltánt vagy a kiadó más vezetőjét azzal, hogy bizonyos érzékeny témákkal kapcsolatos elkészült cikkek ne jelenjenek meg az Indexen?
- Milyen esetekben döntött úgy az Index kiadójának vezetése, hogy bizonyos cikkek nem jelenhetnek meg?
- Érte, éri-e anyagi kár az Index kiadóját a fent leírt esetek miatt? Esett, esik-e el a kiadó hirdetői pénzektől azért, mert az Indexen jelentek meg olyan témák, amelyek bizonyos – Spéder Zoltán ismeretségébe is tartozó – körök számára kellemetlenek?
- Érte, éri-e anyagi kár az Index kiadójának más gazdasági érdekeltségeit az Indexen megjelent tartalom miatt?
- Ha az Index kiadójának gazdasági érdekei ellentétesek a szerkesztőség tevékenységével, az újságírók munkájával, akkor miért nem adja el a kiadót?
Kérdéseinkre a következő választ kaptuk:
„A tulajdonosok azért vásárolták meg annak idején az Indexet, mert korszerű, független és meghatározó erejű webes kiadvány. Az Index attól működött jól az elmúlt évtized során, hogy sem piaci, sem politikai érdekek nem befolyásolták a tartalmát. Az Index és a CEMP néven ismert elektronikus médiacsoport többi tagja mind annak köszönheti a sikerét, hogy elsősorban az olvasóinak, felhasználóinak akar megfelelni, és azoknak tartozik felelősséggel. A tulajdonosi cél az, hogy azok az értékek, amelyek az Indexet a jelenlegi piaci pozíciójába juttatták, a jövőben is érvényesüljenek.”
Itt tart tehát az ügy, a lap jövője jelen pillanatban még homályos. De ahogy egy munkatárs megfogalmazta: „Nem vették észre, hogy alacsony bérrel, szar munkakörülményekkel, sok munkával nem azért dolgozik itt mindenki, mert máshol nem tud, hanem mert szeretett.”
A szerzők egyike korábban az Index.hu munkatársa volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése