Margz, Engelgz, Leningz meg a szomorú droid

"Marx azt jósolta, hogy a kapitalizmus el fog bukni, mert az emberek saját érdekeiket követik, és ezzel egyben kudarcra ítélik a társadalmukat mint egészet. Ezért és más okok miatt is a kapitalizmus lényege szerint immorális - szögezte le anélkül, hogy ezt tovább részletezte volna."
- ki tudja, ki tudhatja..

Ám cserében végtelennek tűnő, hosszú hónapok után megszólaltak a konzervgyári gyerekek is, pedig, szerintem, talán jól elvoltak eddig a pincéjükben, talán kár is volt most előbújtatni őket, hiszen a napfény nem az ő közegük. Pontosabban csak egy fecsegő riadt dalra, ám ő mindenképpen többesszámot használ magára és persze valódi légió; légiónyi ostobaságot, sablont, jelszót, kitűzőt, kokárdát, népiességet, műiességet, pántlikát, kopott ócskaságot hord össze írásában, be is linkelem ide ezt a szellemi karácsonyfát augusztusra.  Őh Máthé Áron. Nem cicózik. "2001-ben szerzett diplomát a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán, 2002-ben pedig az ELTE szociológia szakán."
Kérdés: ennyi diplomával hogyan képes valaki ennyire széthulló, logikától mentes cikket összedhozni?

Kérdés2: Vajon mire osztanak a fenti intézményekben diplomát? Pofára? A gyíkfejűek és a legsajnálatraméltóbbak kapják a legjobb papírokat? A kertitörpék egyből kettőt? Nem vágom. Ennyire bölcs, tárgyilagos, életről szóló, lényegbe vágó mondatokra, amiket a srác írásában olvashatunk? Hogyaszondja: "Ott nem az egy szem Baló György autóját gyújtották fel, hanem esténként több százat." - így rögtön az elején karakunul. Kabbegyíkok, leszarom, kinek az autója volt, ha elkezdesz egy témáról beszélni, talán ne rohanj azonnal pitiáner személyeskedésbe, hanem esetleg bírd ki, hogy legalább az első néhány bekezdésben a tárgyról tetszel ugatni. Egy ilyen lapos klisé után pedig a popkultúrát szapulni több, mint vicces. "A populáris kultúra képviselőinek felelőssége is vita tárgyává tehető." Ez bizony önpofánrúgás, barátom, de annak is a cifrábbik módja, térggyel ügyesen, erővel, lendülettel, szögletesen bele a saját orrodba, csak úgy reccsen: POP! Aztán persze én vagyok a paraszt, mert röhögök. De hát hogy ne röhögnék? Ki bírja ezt röhögés nélkül?
"A multikulturalizmus egyértelműen kultúramentes kereteket jelent, illetve értékmentes és éppen ezért az erősebbhez csatlakozó fogyasztókat." Nos, nem jelenti, csupán te mondod rá, hiába nem is jelenthet laborsteril kultúramentességet, ugyanis, mint azt tudjuk, olyasmi csak laborokban, esetleg mesterségesen felállított modellekben létezik, a multikulti meg fránya módon valami gyökeresen más dologról szól, és például a legkevésbé sem steril. Ülj be Oslóban, egy ilyen multikulti utcában, szerda délután fél háromkor egy kávéra az olaszhoz, srégen szemben a bangladesi kelmeárussal, a török csiliszaküzlettől balra, közvetlenül az indiai fűszeres és a kameruni szoborkereskedő mellé a teraszra, aszt talán levágod, miért nem steril, és miért nem kultúramentes, sem nem értékmentes. Persze, mert mindenáron ki akarsz mondani egy újabb klisét, hát nem bánod, ha a mondat eleje hülyeség, csúsztatsz rá még egy vaskosat, had énekeljék a rajongók veled a hányásig ismert refrént. Mert szintén nyilvánvalóan az emberek csupán egyik része vonzódik a erősebbhez, egy másik rész viszont éppen ellenkezőleg - bízik önmagában. Íme tehát egy konzervmondat, amiből semmi nem volt igaz, amiből az az igaz, hogy Máthé Áron vonzódik az erősebbhez, mert nem bízik önmagában.
Máthé Áron írása nagyjából ebből és ilyenekből áll. Tulajdonképpen könnyebb belőle azokat az állításokat kikeresni, amiknek valami köze is van a valósághoz, mert olyan nincsen benne egy sem. Ötször átolvastam, egyetlen olyan mondat nem volt az egészben, ami ne a Máthé Áron által szolgált "erősebbek" konzervszellentése lett volna egy furcsa akusztikájú kriptából. Vagy szenespincéből. Nincsen benne, mert nem erről szól az írás, hanem éppen arról, hogy Máté Áron vonzódik az erősebbhez, és nagyon meg akar felelni, szegénykém.
"Ne felejtsük el: annak idején Marx is csak kritizált. A „tőkés” gazdaságot elemezte kötetszámra, de hogy milyen lenne pontosan a kommunizmus világa, arról nem igazán nyilatkozott, csak úgy, általánosságban." Számomra úgy tűnik, az elemzés, és a kritika jóval több volt, mint amije Máté Áronnak van, ugyanis az, hogy az ember nagyon szeretne valamit, nem igazán teszi valóssá az adott dolgot. Attól még, hogy elfogadsz bizonyos penészes szokásokat, hiedelmeket, egyetlen állításod sem lesz igaz, mert miért lenne? Hiszed, de nem tudod. Ha tudod, akkor nem hiszed, hanem tudod. Ha azt állítod, tudod, pedig csak hiszed, hazudsz. Hazudni még mindig nem szép dolog. Ahhoz, hogy a hiedelemből valóság, vagyis tudás legyen, elemzés kell és kritika meg persze intelligencia, önbizalom, bátorság, satöbbi. Marx előtt már számtalan gondolkodó elképzelte a saját utópiáját, ezek egy része vicces, más része brutális, és egyik sem valósult meg.
Máthé Áron állítólag történész, szóval talán ez sem újdonság a számára. Akkor mégis hogyan írhat le ilyen, látszólag naiv, mondatot? Ugyanúgy, ahogy korábbi "naiv mondatait" leírta: közelgett a refrén ideje, olyat kellett írni, ami rímel, hogy a közönség együtt énekelhesse vele a jól ismert sorokat.
"Végül, de nem utolsósorban általában leszögezhetjük: az itthoni haladó értelmiség és külföldi elvbarátaik által etalonnak állított „fejlett” vagy „érett” demokráciák olyan problémahalmazt gyűjtöttek maguknak össze, amelyhez képest egyes itthoni „fejletlen”, sőt „mucsai” viszonyok néha már-már idillinek számítanak." És a végét már együtt énekli mindenki, aki hajlandó ostobaságokat skandálni a dallam, de leginkább az összetartozás, a csordában lévő erő kedvéért: "Az hogy ennek ellenére állandó kioktatásban van részünk, mindössze erő kérdése."
A refrén előtti mondatban először ugye értelmetlen, hogy a "fejlett" vagy "érett" demokráciák, mert éppenséggel a fejlett és érett demokráciákról van szó. Olyan országokról, ahol a demokrácia nem importáru, hanem sok száz éves cél és hagyomány. Nem értem, miért teszi a szerző idézőjelbe a fenti szavakat, mit szeretne ezzel mondani? Tud fejlettebb demokráciákról? Oszt azok merre vannak, keziccsókolom? Esztergomban? Debrecenben? Ózdon?
Azt kijelenteni, hogy ezekhez a "demokráciákhoz" képest a magyarországi viszonyok idillinek számítanak, az pedig már kabaréba illő állítás lenne, simán megállná a helyét akár az Indul a bakterház, akár a Kakukk Marci valamely pörgős részén, amit nyilván a szerző is érzett, ezért puhította fel egy tétova már-márral a kijelentést, ám végül mégiscsak ebből az alapállásból csapta le a refrént önnön állcsúcsára (POP!), mire a hívők mind fölpattannak, és reszkető tokával, együtt harsogják: az állandó kioktatás csak erő kérdése-e-ee-eee-e-e-eeeeeeeee... - jó cifrán, hajlítva, rezegtetve kegyetlenül, ahogyan azt kell.
Satöbbi.
Na, ezek után már egyáltalán nem csodálom, hogy történész és cocjológus diplomával a zsebében Máthé Áron nem sorolja magát a haladó értelmiség közé. Talán ez lehetett volna az egyetlen olyan mondat az írásában, ami valós, ám sajnos ez az én mondatom, a saját írásomban..