Van-e kínosabb, mint amikor a kínosról írunk kínosat?

Bla-bla-bla, megint egy filmizé, reklám. Ebből tudni, jön a hétvége. Sas Tamásról a magyar mozi Szalacsijáról rukkol elő... ööö... Gőzsi Kati olyan ínyencségekkel, mint, h sablonos, ócska, meg szar. A címben azt mondja: "bátran ciki". Ez később elpusztíthatatlanul bátorra változik. Pedig csak arcátlan proletár - módon lopik. Ez is. Állami támogatást nevezetesen. Ez is. Ki nem?

Azt mondja a Kati, h 500 milliót vertek el egy hónap alatt, amiből harminc állami támogatás volt. Sas Tamás keresett ezen a produkción... mennyit is? Mennyit tud szakítani egy ilyenen? Ötmilliót? Tízet? A 30 millának legalább a felét úgyis vissza kell pengeti a Hilleréknek (nekik is élni kell valamiből), ezt mindenki tudja, a producernek is kell osztani... mondjuk azt, hét és felet visz Tomika (bár van egy gyanúm, h tizenkettő-tizenöt körül). Hét és félért nem bánja, ha Szalacsi. Ő ebben jó. Van, aki félig elrothadt lábát mutogatja az aluljáróban, van, aki Anettka vagy Havas néven lehengerlő ostobaságát a bulvárban, van aki nyilvánosan szopik, akármit, és itt van nektek Sas Tamás, aki meg ezt nyomja. Ennyi pénzért nem zavarja, ha a neve egyet jelent ezzel. Miért a hetihetesben zavar bárkit is bármi? Lemegy az adás tolják a gázsit, aszt kész. Élni kell. Pontosan tudja, h senki nem nézi a filmjeit, a moziból való kijövetel után húsz perccel senki nem emlékszik rá, mit nézett. A címére sem.

És itt van nekünk Gőzsi Kati, aki meg erről ír cikket. Zsák a foltját..
(És ti mertek még az öreg Stadleren nevetni? Nézzetek egyszer tükörbe..)